Olvasói vélemények
Összegzés:A „Uncovering Ways of War” című könyv a két világháború közötti időszak amerikai katonai hírszerzési erőfeszítéseinek mélyreható elemzését nyújtja, arra összpontosítva, hogy a katonai attasék hogyan gyűjtöttek információkat a külföldi újításokról, és hogyan fogadták és használták fel ezeket az információkat az amerikai hadseregben. Kritizálja a hírszerzés kudarcaival kapcsolatos uralkodó mítoszokat, különösen Japánnal kapcsolatban, és felvázolja a katonai innováció struktúráját. A szerző eredeti dokumentumokkal támasztja alá érveit, és értékes esettanulmányokkal szolgál. Néhány olvasó azonban száraznak találta az elbeszélés egyes részeit, és megjegyezte az összefüggő stratégiai hírszerzési keretrendszer hiányát.
Előnyök:⬤ Átfogó és jól kutatott, eredeti dokumentumok felhasználásával.
⬤ Kritikusan vizsgálja a katonai hírszerzés képességeit és hibáit.
⬤ Értékes esettanulmányokat tartalmaz, amelyek rávilágítanak a sikerekre és a hiányosságokra.
⬤ Megkérdőjelezi az amerikai hírszerzéssel kapcsolatos mítoszokat, különösen Japánnal kapcsolatban.
⬤ Alapvető olvasmány a hadtörténelem, különösen a második világháború tanulmányozói számára.
Hátrányok:⬤ Az elbeszélés néhol száraz lehet.
⬤ Hiányzik az egyes katonai szolgálatok feletti stratégiai hírszerzési koordináció vizsgálata.
⬤ Egyesek szerint nem foglalkozik hatékonyan a szélesebb körű rendszerszintű kérdésekkel.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Uncovering Ways of War: U.S. Intelligence and Foreign Military Innovation, 1918-1941
Könyv tartalma:
A hírszerzési műveleteknek azzal a kihívást jelentő feladattal kell szembenézniük, hogy megjósolják a jövőbeli háborúk alakját. Ezt a feladatot nehezíti, hogy korlátozottan képesek figyelmeztetni a békeidőben végrehajtott külföldi katonai újításokra.
Thomas G. Mahnken korábban titkosított források - különösen katonai attasék és más diplomáciai tisztek jelentései - felhasználásával világítja meg az amerikai hírszerzés árnyékos világát, nyomon követve, hogyan értesült Amerika a két világháború közötti időszakban Japán, Németország és Nagy-Britannia katonai fejleményeiről. A két világháború közötti időszak egyrészt az európai és ázsiai erőviszonyok jelentős eltolódásának, másrészt a háború új módjainak - mint például a repülőgép-hordozók, a kétéltű hadműveletek és a kombinált fegyveres páncélos hadviselés - megjelenésének tanúja volt.
Mahnken szerint az e fejlemények követésére tett amerikai kísérletek jól szemléltetik azokat a problémákat, amelyekkel a hírszerző szervezetek szembesülnek a háború előtti várakozások és a háborús valóság közötti szakadék áthidalására tett erőfeszítéseik során. Három okot talál a hírszerzés viszonylagos sikertelenségére: a hírszerző ügynökségek hajlamosabbak a bevált fegyverrendszerek megfigyelésére, mint az újak keresésére; figyelmük inkább a harcban már bizonyított technológiára és doktrínára összpontosul; és nagyobb sikerrel azonosítják az innovációt azokon a területeken, amelyeket saját országuk tesztel.
A háború módszereinek feltárása alapvetően felülvizsgálja az amerikai hírszerzés második világháború előtti teljesítményéről alkotott képet. Mahnken megkérdőjelezi azt a feltételezést, hogy a külföldi hadseregekre vonatkozó hírszerzési információk kevéssé befolyásolták az amerikai fegyverek és doktrínák fejlesztését.
Végül kifejti, hogy milyen akadályokkal kell még megküzdeniük ezeknek az ügynökségeknek, amikor megpróbálják megérteni az információs forradalom kihasználására irányuló külföldi erőfeszítéseket.
