Értékelés:

A könyv megrázó, mégis informatív beszámolót nyújt az elmegyógyintézetekben, különösen a kaliforniai Patton Állami Kórházban kezelt betegekről. Erős érzelmeket vált ki, és elgondolkodtat az elmebetegekkel való múltbeli bánásmódról, miközben hangsúlyozza e történetek megosztásának fontosságát is.
Előnyök:A könyv kifejezetten ajánlható az elmegyógyintézetek története iránt érdeklődők számára, erőteljes és szívszorító elbeszélést nyújt, jól megírt és könnyen olvasható, és felhívja a figyelmet a mentális egészséggel kapcsolatos kérdésekre. Sok olvasó tartotta informatívnak és értékelte költői stílusát.
Hátrányok:Néhány olvasó talán túlságosan vallásosnak találja az írásmódot a sok bibliai idézettel, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik. Néhány recenzens úgy érezte, hogy a könyv nem az általuk kedvelt olvasmánytípus.
(4 olvasói vélemény alapján)
And What Is Hell?: A True Story: Exposing the Dark Secrets of the Insane Asylum""
Egy igaz történet: A kegyetlen kínzások, az éhezés, a gyilkosság, a kirívó igazságtalanság, a gyűlölet, a kétségbeesés és az irigység helye. Ahogyan Sara Ramsey mesélte és Dorothy Ramsey írta Sara és James, akik teljes éhes lelkükkel keresték az igazságot és Isten szavainak megértését (amint azt a könyvben olvasható versei is bizonyítják), 1912.
december 18-án letartóztatták, elítélték és tárgyalás vagy védelem nélkül bebörtönözték őket, mert elszegényedett utcai prédikátorok voltak, és mert együtt éltek, miközben az emberi törvények szerint nem voltak törvényesen házasok. A kaliforniai San Bernardino megyében lévő Patton állami kórházba kerültek, amelyet akkoriban elmegyógyintézetnek hívtak. Akkoriban a minősített szenvedések közé tartoztak: vallási izgatottság, spiritualizmus, aggodalom, túlhajszoltság, szerelmi viszonyok, csábítás, alkoholizmus, kábítószer- és dohányfogyasztás, nélkülözés, politika, asztma, a férj elhagyása, gyász, életmódváltás és öregség.
Akár bíró, akár családtag küldte őket, az intézetbe zárt szerencsétlenek minden szabadságukat elvesztették, megfosztották őket emberi jogaiktól és méltóságuktól. A borzalmak kitörölhetetlenül bevésődtek Sara s elméjébe.
Úgy érezte, ha elmondja a történetét, azzal másokat is megmenthet a gyötrelmektől és kínoktól. Ez a történet azért fontos, mert az emberek fontosak.
Az, hogy hogyan bánunk a fiatalokkal, az idősekkel, a gyengékkel, a kiszolgáltatottakkal, a mentálisan vagy fizikailag betegekkel, a szegényekkel és a hajléktalanokkal, végső soron társadalmunk valódi tükörképe.