Unified Plasticity for Engineering Applications
A makroszkopikus anyagviselkedés jelentősen leegyszerűsített modelljei, mint például a fémek esetében a rugalmas időtől független képlékeny válasz idealizálása egy folyási (kezdeti) kritériummal, sok éven át jól szolgálták a mérnöki szakmát. A legtöbb szerkezeti alkalmazás tervezésénél és elemzésénél még mindig alapvető szerepet játszanak.
Az anyagok hatékonyabb felhasználásának igénye miatt vannak olyan körülmények, amikor ezek a hagyományos modellek nem megfelelőek, és fizikailag valósághűbb konstitutív törvényeket kell alkalmazni. Ez különösen fontos olyan körülmények között, ahol a rugalmatlan alakváltozások inherens időfüggése, az úgynevezett viszkoplaszticitás, hangsúlyos, például magas hőmérsékleten és nagy alakváltozási sebességek esetén. A rugalmas-viszkoplasztikus anyagviselkedés egységesített elméletei, amelyek elsősorban fémek és fémötvözetek esetében alkalmazhatók, a rugalmatlan válasz minden aspektusát időfüggő egyenletekben egyesítik, egyetlen rugalmatlan alakváltozóval.
Az ilyen elméletek esetében az állandó feszültség alatti kúszás, a feszültségrelaxáció állandó alakváltozás mellett és az állandó sebességű feszültség-alakváltozás viszonyok egy-egy általános megfogalmazás speciális esetei. Ezek az egyenletek esetleg nem tartalmazhatnak folyási kritériumot, de az olyan modellek, amelyek nem választanak el egy teljesen rugalmas régiót a teljes válaszból, általánosabb értelemben egységesnek tekinthetők.
Az elméletek olyan fejlettségi és érettségi szintet értek el, hogy számos kifinomult mérnöki alkalmazásban használják őket. Az általános mérnöki gyakorlatban azonban még nem váltak az anyagok ábrázolásának szabványos módszerévé.