Unmasked: My Life Solving America's Cold Cases (Az életem az amerikai rejtélyes ügyek megoldásában)

Olvasói vélemények

Paul Holes „Leleplezetlenül” című memoárja lebilincselő betekintést nyújt a hidegvérű ügyek nyomozójaként eltöltött hosszú pályafutásába, kiemelve, hogy milyen érzelmi és személyes áldozatokat követel a bűnüldözésben dolgozó szakemberektől. A könyv lenyűgöző történetmeséléssel ragadja magával az olvasót, bár aggodalmakat is felvet a szerző énközpontúságával és a családi kapcsolatokkal kapcsolatos küzdelmeivel kapcsolatban.

⬤ Magával ragadó és jól megírt elbeszélés, amely leköti az olvasót
⬤ Mély betekintést nyújt a hideg ügyek nyomozásába és a nyomozóra gyakorolt érzelmi hatásokba
⬤ Hiteles kapcsolat a szerzővel, magával ragadó személyes anekdotákkal
⬤ Az igazi bűnügyek rajongóit is megszólítja, így a műfaj rajongói számára kötelező olvasmány.

⬤ Az erőszakos bűncselekmények grafikus leírása nem minden olvasó számára megfelelő
⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy a szerző önzőnek tűnik, és nem foglalkozik megfelelően a családi kapcsolataival
⬤ A könyv egyes részei kapkodónak tűntek, vagy nem volt elég mély az esetek feltárása
⬤ A törvényszéki tudományok technikai részleteit kereső olvasók nem találhatják elegendőnek a beszámolót.

(314 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Unmasked: My Life Solving America's Cold Cases

Könyv tartalma:

*AZ AZONNALI NEW YORK TIMES BESTSELLER*

"A legnagyobb megtiszteltetés, ha azt mondom, hogy még a 'Dateline' egy epizódjánál is lebilincselőbb."

--The New York Times.

Paul Holes, az Arany Államgyilkost megtaláló nyomozótól a Leleplezetlenül egy olyan memoár, amely "fojtogatóan megragadja az olvasót, és izgalmasabbnak bizonyul, mint a fikció, és sötétebbnek, mint bármelyik noir elbeszélés". ( LA Magazine )

Rendelek még egy bourbont, tisztán. Ez az az ital, ami átkapcsolja a kapcsolót. Azt sem tudom, hogyan kerültem ide, erre a helyre, erre a pontra. Valami történik velem mostanában. Túl sokat iszom. A lepedőm csuromvizes, amikor felébredek a rothadó hullákról szóló rémálmoktól. Rendelek még egy italt, és belekortyolok, próbálom elfelejteni a legutóbbi esetet, amitől nem tudok megszabadulni.

A bűnügyek megoldása számomra sokkal összetettebb, mint a vadászat kihívása, vagy egy tudományos kirakós összerakásának folyamata. A gondolat, hogy jó emberek szenvednek, jóban-rosszban a megszállottságig hajt. Az emberek mindig megkérdezik, hogyan tudok elvonatkoztatni a munkámmal járó borzalmaktól. Ennek egy része a veleszületett képességemnek köszönhető, hogy elhatárolódom; a többi a tapasztalat és a kitettség, és mindkettőből bőven volt részem. De mindig is büszke voltam arra, hogy az érzéseimet el tudom zárni, hogy elvégezhessem a munkámat. Csak mostanában érzem úgy, hogy az elfojtott sötétség kezd kiszivárogni.

Ha visszatekintek hosszú pályafutásomra, sok mindenre büszke vagyok. Elfogtam a huszonegyedik század leghírhedtebb gyilkosait, és igazságot szolgáltattam áldozataiknak és családjaiknak. Szeretném elmesélni, hogy egy életen át megoldottam ezeket a kihűlt ügyeket, Laci Petersontól Jaycee Dugardon át a pittsburgi gyilkosságokig, és igen, a húsz évig tartó vadászatom a Golden State Killer után.

De egy mélyebb kérdés emészt engem, amikor felteszem magamnak a kérdést: milyen áron? Feláldoztam kapcsolatokat, örömöt - még az apaságot is -, mert a gonosz hajszolása mindig az első volt. Jól döntöttem? Ez olyasmi, amivel minden nap megküzdök. Mégis, ahogy ott állok azon a helyen, ahol egy fiatal lány az utolsó lélegzetét vette, ahogy a családja szemébe nézek, tudom, hogy számomra soha nem volt választás. "Nem tudom, hogy meg tudom-e oldani az ügyét - suttogom. "De ígérem, hogy mindent megteszek.".

Ezt az ígéretet tudom, hogy be tudom tartani.