Értékelés:
A Kikötetlenül egy lebilincselő memoár, amely egy fiatal lány útját követi nyomon, aki a családjával San Franciscóból Panamába hajózik a viharos 60-as és 70-es években. A könyv a családi dinamika, a rugalmasság és az önfelfedezés témáit járja körül a vitorlázás és a személyes megpróbáltatások közepette. Az olvasók nagyra értékelik az érzelmi mélységet és az átélhető tapasztalatokat, így ez egy lebilincselő felnőtté válás története.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt
⬤ magával ragadó elbeszélés
⬤ a kamaszkor átélhető és reális ábrázolása
⬤ a vitorlázás és a családi dinamika szemléletes leírása
⬤ a humort komoly témákkal ötvözi
⬤ végig fenntartja az olvasó érdeklődését
⬤ betekintést nyújt a felnőtté válás és a kihívások leküzdésébe
⬤ hasznos a mellékelt vitorlás szakkifejezések glosszáriuma.
⬤ Néhány olvasó számára zavaró lehet a családi dinamika és a szülői problémák
⬤ az elbeszélés eltérhet a hagyományos kalandregényektől, és inkább az érzelmi fejlődésre, mint a vitorlázásra összpontosít
⬤ a tisztán vitorlázásra összpontosító memoárt kereső olvasók esetleg csalódni fognak.
(99 olvasói vélemény alapján)
Unmoored: Coming of Age in Troubled Waters
A hatvanas években vagyunk. Minden groove-os.
A tinédzserek a megváltozott ország szabadságában sütkéreznek. Az ellenkultúra felemelkedőben van, és az idők változnak. Minden, kivéve a szerző fiatal életét.
Ő nem ájul el a Beatlesért, és nem sikít a Stonesért. Nem tiltakozik a vietnami háború ellen, és nem harcol a nők jogaiért.
Ehelyett hétéves korától tizenhat éves koráig elkíséri az apját egy San Francisco külvárosában található poros kisváros szélén álló romos pajtába, ahol iskola után, hétvégén és nyáron egy olyan hajó építésén dolgozik, amely állítólag szabaddá teszi őt. Az apja ígérete, hogy egy napon egy hároméves, világkörüli kaland során bejárja az óceánt, tartja őt mozgásban. A hatvanas évek és a tinédzserkori gyötrelmek hátterében a Kikötetlenül a növekedés és a megváltás párhuzamos története egy 44 láb hosszú csónak és a lány megpróbáltatásain keresztül, aki segített átvezetni azt viharokon, tűzvészen, majdnem elszegényedésen és végül katasztrófán, nem törődve a rideg és szeszélyes apával.
De végül megtanulja, hogy „az Örökség értékét, akárcsak a miénket, nem abban mérik, hogy hol kötött ki, sem abban, hogy mások mit gondolnak róla, hanem abban a kísérletben, hogy jobb helyre jusson, mint ahonnan elindult. Ez sikerült neki, és alapesetben nekünk is.”.