A fulladásból:
A magokat elültetik, a virágok mégis elpusztulnak.
Az órák mindig ketyegnek, mi mégsem találjuk az időt.
A gyerekek mindig nőnek, az évek repülnek.
A fiad férjhez megy, te pedig a nyakkendőjét igazgatod.
A holnapok homályosak, a múlt mégis mindig tiszta.
Nehezen kezdesz lélegezni, és a véged talán közel van.
Visszagondolva, visszaemlékezve az életre,.
És minden esélyed, hogy feleségeddé tedd.
Az életben töltött időnk soha nem lassul le.
Halálra rémít, mintha nem látnék köntöst.
Miért érzem, hogy valami üzenetről lemaradtam.
Hogy hogyan éljük az életet, miközben elfogadjuk a csavarodat.
A legrosszabb az egészben az, hogy soha nem tudsz visszafordulni,...
Az elkövetett hibákat soha nem tudod kipakolni.
Az egyetlen dolog, ami maradt, hogy felemelt fejjel,...
miközben mélyen legbelül néha azt kívánom, bárcsak meghalnék.