Olvasói vélemények
Összegzés:Hayden Herrera „Upper Bohemia” című memoárja eleven és érzelmes beszámolót nyújt arról, hogyan nőtt fel elhanyagoló és önző művész szülők mellett, bohém életmódban. Az elbeszélés részletes gyermekkori emlékekből áll, bemutatva neveltetésének káoszát és szépségét egyaránt. Míg sok kritikus értékelte Herrera gyermekkorának nosztalgikus és művészi ábrázolását, mások kritizálták a memoár szerkezetét és fókuszát, úgy érezték, hogy nem elég mélyreható Herrera saját történetének feltárása az édesanyján túl.
Előnyök:A könyv gyönyörű, megrendítő írás érzelmi intenzitással és vizuális pontossággal. Éleslátó betekintést nyújt a bohém életmód összetettségébe, és rávilágít a gyerekek ellenálló képességére az elhanyagoltság ellenére. Sok olvasó magával ragadónak, nosztalgikusnak és gazdagítónak találta a 20. század közepének kulturális tájképét illetően.
Hátrányok:A kritikusok rámutattak, hogy a memoár rosszul van felépítve, gyakran tűnik összefüggéstelennek, és hiányzik belőle a mélység a szerző saját tapasztalatait illetően. Egyesek úgy vélték, hogy a könyv túlságosan az anyára összpontosít, Herrera saját elbeszélésének rovására, ami ismétlődéshez és a lebilincselő tartalom hiányához vezet. Emellett néhány kritikus unalmasnak és unalmasnak találta a könyvet, és egyesek szerint az emlékiratokban kevés a betekintés vagy elemzés.
(24 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Upper Bohemia: A Memoir
Könyv tartalma:
A művész, bohém szülők lányának megrendítő, felnőtté váló memoárja - az 1950-es évek New Yorkjának, Cape Codnak és Mexikónak a hátterében.
Hayden Herrera szülei mindegyike ötször ment férjhez; vágyaik követése fontosabb volt számukra, mint a gyermekeikről való gondoskodás. Amikor Herrera mindössze hároméves volt, szülei elváltak, és ő és nővére Cape Codról New Yorkba költöztek, hogy anyjukkal és új, keményen iszákos mostohaapjukkal éljenek. Apjukat csak a Cape-en töltött nyarak alatt látták, amikor őket és a többi környékbeli gyereket magukra hagyták a szülők, akik festéssel, írással vagy zeneszerzéssel voltak elfoglalva. Ezek a felnőttek egy olyan világban éltek, amelyet Herrera édesanyja "felső bohémia"-nak nevezett, olyan kiváltságosnak született emberek miliőjében, akik úgy döntöttek, hogy a szellemi életre összpontosítanak. Szülei barátai között olyan irodalmi és művészeti nagyságok voltak, mint Max Ernst festőművész, Edmund Wilson és Mary McCarthy írók, Marcel Breuer építész és Peggy Guggenheim műgyűjtő.
A felszínen Herrera gyermekkora idilli és szürreális volt. De alatta a szülői háttérbe szorulás fájdalma éles volt. A Felső Bohémia megragadja azt a feszültséget, amely a gyermek minden új dolog iránti izgatottsága és a megbízható család kényelmének elvesztése miatti szomorúsága között feszül. Szülei számára, akik mindketten festők voltak, a szépség volt a legfontosabb - így gyermekkorát a művészet és a természet tisztelete bővítette. De korai éveit bántalmazás és hiányzó, felelőtlen felnőttek is megkeserítették. Herrera egyik helyről a másikra költözött, szülő a másikra, rokon a másikra, rokon a másikra, és iskoláról iskolára - végül követte édesanyját Mexikóba. A mostohaszülők és a mostohatestvérek is folyamatosan változtak.
A bensőséges és őszinte Upper Bohemia egy vad és élvezetekkel teli életforma ünneplése - és megrendítő emlékeztető arra, hogy az ilyen nárcizmus milyen áldozatot követel a szorításában felnövő gyerekektől.
