Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az üresség és a nem-lét témáját járja körül, amely a buddhista tanításokban és a nem-dualitás filozófiájában gyökerezik. Robert Wolfe világosan és mélyrehatóan mutatja be ezeket a fogalmakat, hozzáférhetővé téve az összetett gondolatokat, miközben mély felismerésekre késztet a létezés természetéről.
Előnyök:⬤ Az összetett nem-duális fogalmak világos magyarázatai.
⬤ Mélyreható betekintést nyújt a létezés és az üresség természetébe.
⬤ Robert Wolfe korábbi, a nem-dualitásról szóló munkáinak folytatásaként íródott, fokozva a megértést.
⬤ Arra ösztönzi az olvasót, hogy újragondolja a valóságról alkotott elképzeléseit.
⬤ A nem-duális tanítások és filozófia ismerői nagyra értékelik.
Hátrányok:⬤ Egyes fejezetek nehezen érthetőek lehetnek egyes olvasók számára.
⬤ A semmiről szóló fogalmak nyugtalanítóak vagy zavaróak lehetnek azok számára, akik nincsenek hozzászokva az ilyen filozófiai eszmékhez.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Emptiness: Robert Wolfe on the ultimate teaching of ajata/sunyata
Könyv tartalma:
Az ürességről szóló tanítás volt Buddha utolsó tanítása, és a szútrák szerint kifejezetten kérte tanítványait, hogy ne felejtsék el. Azt is megjósolta, hogy el fog veszni. A létezés végső ürességéről szóló tanításnak azonban az idők során más tanítói is voltak, például Chandrakirti, Nagarjuna, Shantideva és még a Dalai Láma is. Robert Wolfe itt egyetlen könyvbe gyűjti és sűríti az ürességről (vagy szanszkritul ajata, a buddhista tanításokban sunyata) szóló tanításokat. A bevezetőben azt írja: A sunyata - az üresség - egy szanszkrit szó, régebbi, mint Buddha. Az advaita - "nem kettő"- egy másik szanszkrit szó. Harmincegy évvel ezelőtti felébredésem óta tanítom a nondualitás, vagyis az advaita előírásait. Az advaita a spiritualitás legmélyebb implikációi felé mutat, az ajata (egy másik szanszkrit szó) felé, ami alapvetően azt jelenti, hogy "nem született", vagy "nincs keletkezés". Tehát a nondualitás nem-kettőjétől az advaitában eljutunk a nem-egyig, az ajatáig, és látjuk, hogy a vedanta írásai beleolvadnak a buddhizmus szövegeibe. Aki megérti az advaita alapelveit, az jó helyzetben van ahhoz, hogy megértse az ajatát. Miután számos embert láttam az advaitára ébredni, elkezdtem az ajata tanítását. Az ajatasunyata.com (második) honlapom előkészítése során több mint nyolcvan, az üresség témájával kapcsolatos könyvet néztem át (és még van néhány, amit nem sikerült megtalálnom).
A legtöbbjüknek volt valami értékes mondanivalója, de egyikük sem mesélte el a teljes történetet egyetlen könyvben. Ahogy Edward Conze mondta ("bölcsesség" jelentése üresség): Valójában azoknak, akik a bölcsességről akarnak tanulni, szükségszerűen a meglehetősen távoli múlt hagyományaiból kell meríteniük. Évszázadokon át szinte mindenki hallgatott a témáról. Amikor Conze a távoli múltról beszél, Nagarjuna (Kr. u. a II. század körül ), kommentátorai (Kr. u. a VI-XVII. század) és a Kr. u. a XIX. század körül feltárt kéziratokra utal, vagyis Nagarjuna óta elvileg nem sok szó esett róla, mert az üresség bemutatásának kifogástalan logikája tizennyolc évszázadon át nem sok mondanivalót hagyott maga után. Az alábbi monográfiáim az elmúlt néhány évben születtek, és mindegyik a téma egy-egy más aspektusát tárgyalja. De mindegyik egyetlen témáról - a szunyatáról - szól, így szükségszerűen lesz ismétlés. Úgy is gondolhatsz rájuk, mint különálló előadások sorozatára, amelyeket talán arra szántak, hogy minden nap egyet-egyet szemléljünk. Semmi sem lehet egyszerűbb az ürességnél. (De ahogy a mondás tartja, a golfjáték egyszerű, de nem könnyű. ) Amikor világossá válik számodra, hogy semmi sem jött létre, mind a dualitás, mind a nondualitás feloldódik az ürességben. De ha már itt tartunk, akkor te is. Ez az, ami miatt nehéz megérteni, hogy "a forma üresség" mi formák vagyunk. Üresek vagyunk a valóságtól.
Ez határozottan nem egy olyan könyv, amely megerősíti az elképzeléseidet arról, hogy ki vagy. Ha valamiről, akkor arról szól, hogy ki nem vagy, a végső fokon. És arról szól, hogyan éljük az "életünket", annak ellenére, hogy valójában nincs is. Az ajata nézőpontja szó szerint a feje tetejére állítja az ember "világát". Még az életről és a halálról alkotott nézeteinket is átrendezi.
