Kant azt vizsgálja, hogy az embereknek milyen kognitív feltételei vannak ahhoz, hogy objektíven igaz ítéleteket alkossanak.
Ezek közül a legegyszerűbbek az érzékelésen alapuló tapasztalati ítéletek, amelyeket mint ilyeneket aposztrofál, míg a legigényesebbek azok az ítéletek, amelyek a tapasztalat lehetőségének és gyümölcsözőségének szükséges és elégséges feltételeit fogalmazzák meg. Kant azt kérdezi, hogy ezek az ítéletek miért lehetnek objektíve igazak az emberi megismerés szubjektum-relatív, kognitív feltételei ellenére.
A szerző nyomon követi Kant módszertani útját a célhoz: Tisztázni különösen e kétféle ítélet összetett szubjektív mélystruktúráit, és megmutatni, hogy objektív igazságtartalmuk mégis mennyiben függ ezektől a szubjektív-kognitív mélystruktúráktól. Ez a kötet a második a Kant tapasztalatelméletéről tervezett két kötetből.