USMC M4a2 Sherman Vs Japanese Type 95 Ha-Go: A Csendes-óceán középső része 1943-44

Olvasói vélemények

A könyv áttekintést nyújt az USMC M4A2 Sherman és a japán 95-ös típusú Ha-Go harckocsik közötti harcokról, részletesen bemutatva azok fejlesztését, műszaki specifikációit és harcászati felhasználását, különösen a Csendes-óceán középső részén a második világháború alatt. Számos fényképet és illusztrációt tartalmaz, amelyek segítségével az olvasó betekintést nyerhet a Type 95 hatékonyságába (vagy annak hiányába) az M4A2 ellen. Míg egyes olvasók érdekesnek találták a tartalmat, mások igazságtalannak kritizálták az összehasonlítást, és azt javasolták, hogy a szerzők mélyebben is megvizsgálhatták volna a témát.

A könyv részletes információkat nyújt a harckocsik fejlesztéséről és harci használatáról, jól illusztrált fényképekkel és képekkel, és egyedülálló nézőpontot nyújt egy francia szerzőtől. A könyv tömör és informatív, így alkalmas a történelem iránt érdeklődők és a konfliktus tanulmányozói számára.

Néhány olvasó úgy vélte, hogy a Sherman és a Type 95 összehasonlítása hibás, mivel képességeik jelentősen különböznek egymástól. Voltak kritikák a téma feltárásának mélységével és a formázással kapcsolatban, ami kissé zavaróvá teheti az olvasás élményét.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

USMC M4a2 Sherman Vs Japanese Type 95 Ha-Go: The Central Pacific 1943-44

Könyv tartalma:

A veteránok személyes vallomásaira, hivatalos jelentésekre és korábban soha nem publikált fényképekre támaszkodva ez a kiválóan részletezett cím az USMC M4A2 és a japán 95-ös típusú Ha-Go közötti, gyakran epikusnak és egyedülállónak bizonyuló párharcokat tárja fel. Az Egyesült Államok és a császári Japán eltérő nemzeti harckocsidoktrínái az uralkodó harckocsitípusok szörnyű össze nem illését eredményezték a döntő jelentőségű közép-csendes-óceáni hadjáratban.

A hibás japán doktrína a könnyű gyalogsági támogató harckocsikat hangsúlyozta, amelyeket gyakran kis számban használtak. Taktikailag a harckocsikat gyakran a jól ismert banzai-támadások páncélozott változataiban pazarolták el. Eközben az amerikaiak a harckocsit gyalogságtámogató fegyvernek tekintették, de szisztematikusabb taktikai doktrínát dolgoztak ki.

Ők egy nagyobb közepes harckocsi mellett állapodtak meg - a tengerészgyalogság legtöbb harckocsizászlóaljának esetében a dízelüzemű M4A2-es (az amerikai hadsereg által nem kívánt). Ez a kiválóan részletezett cím feltárja, hogy a két fél páncélos hadviseléshez való hozzáállásának taktikai és technikai különbségei hogyan váltak hamarosan nyilvánvalóvá a halálos ütközetek sorozata során, az 1943 novemberében, a Tarawa-csatában lezajlott első harckocsiharctól kezdve a Parry-szigeten, Saipanon és Guamon lezajlott ütközeteken át, majd az 1944 szeptemberében Peleliunál végződött.