Értékelés:
Az „Út a török jelenléthez Anatóliában” című könyv részletes áttekintést nyújt a bizánci és a szeldzsuk hadseregek közötti csatákról, különös tekintettel a manzikéri csatára. Bár világos elbeszélést és hatásos csataleírásokat kínál, kritika érte a mélység és az elemző tartalom hiánya, valamint az olykor összefüggéstelen szerkezet miatt. Az olvasók nagyra értékelik a térképeket és a taktikai részleteket, de kifejezik igényüket egy összefüggőbb és átfogóbb történelmi kontextusra.
Előnyök:⬤ Világos és jól megalapozott csataleírások
⬤ informatív térképek és ábrák
⬤ jó bevezető áttekintés a bizánci és iszlám hadviselésről
⬤ magával ragadó írásmód
⬤ amatőr történészek számára is alkalmas
⬤ a dokumentumfilmekhez hasonló vizuális kontextust nyújt.
⬤ Hiányzik a mélység és az elemző tartalom
⬤ néha összefüggéstelen a szerkezet
⬤ úgy érezhetjük, hogy szűken a katonai konfliktusra koncentrál a szélesebb történelmi kontextus rovására
⬤ néhány csatát túlzottan leírnak anélkül, hogy elegendő kapcsolat lenne a fő témával
⬤ a Manzikert utóhatása nem eléggé ki van dolgozva.
(23 olvasói vélemény alapján)
Road to Manzikert: Byzantine and Islamic Warfare, 527-1071
Hasznos áttekintés Bizánc és az iszlám (arab, majd szeldzsuk török) világ közötti politikai-katonai kapcsolatokról a 6. századtól.
1071 augusztusában IV. Romanus Diogenész bizánci császár hatalmas hadsereget vezetett ki, hogy megpróbálja visszaszorítani a szeldzsuk török betöréseket a birodalom anatóliai szívébe. A török szultán, Alp Arslan túljárt az eszén, és Romanus kénytelen volt csak csapatai felével csatát adni Manzikert közelében.
A végzetes nap végére a bizánci sereg nagy része elesett, a többiek szétszóródtak, a császár maga pedig fogságba esett. Ennek következtében az anatóliai szív kiszakadt a birodalomból, és az súlyosan meggyengült, miközben a török hatalom rohamosan terjeszkedett, ami végül ahhoz vezetett, hogy Bizánc segítséget kért Nyugat-Európától, és ezzel kiváltotta az első keresztes hadjáratot.
Ez a könyv a csatát a Bizánci Birodalom és az iszlám világ (arab és szeldzsuk török) hadtörténetének összefüggésébe helyezi az 1071-es manzikert-i sorsdöntő ütközetig, különös hangsúlyt fektetve a csata eredetére, lefolyására és kimenetelére. Elemzésre kerül a nagyon különböző szembenálló seregek összetétele, fegyverzete és taktikája.
Az utolsó fejezet a Manzikertnek a Bizánci Birodalom anatóliai stratégiai helyzetére gyakorolt hatásának értékelésével, valamint a csatának a keresztes háborúk causus bellijeként betöltött szerepével foglalkozik. Több tucat térkép és csatadiagram támogatja a világos szöveget.