Út Nab Endbe - Egy lancashire-i gyermekkor

Olvasói vélemények

William Woodruff „The Road to Nab End” című könyve olyan memoár, amely szemléletes képet fest a 20. század eleji Blackburn munkásosztályának életéről. A szerző személyes élményein keresztül a gyapotipar hanyatlása közepette a nehézségek, a család és a közösség lenyűgöző történetét meséli el. Az elbeszélést a szerző magával ragadó, humorral és érzelmi mélységgel teli írói stílusa erősíti, ami a hasonló hátterű vagy érdeklődésű olvasók számára is átélhetővé teszi.

⬤ Lenyűgöző és magával ragadó elbeszélés, amely személyes tapasztalatokkal rezonál.
⬤ Élénk leírások és a munkásosztály életének valósághű ábrázolása.
⬤ Humor és érzelmi mélység az egész memoárban.
⬤ Gazdag társadalomtörténetet és betekintést nyújt egy fontos történelmi korszakba.
⬤ Széles közönséget szólít meg, beleértve azokat is, akik Blackburnhöz és hasonló ipari városokhoz kötődnek.
⬤ Jól felépített, rövid történetekként olvasható tematikus fejezetekkel.
⬤ Irodalmi színvonaláért és érzelmi hatásáért dicsérik.

⬤ Néhány olvasó pontatlanságokat észlelt a regionális terminológiában és részletekben.
⬤ A könnyedebb olvasmányokat keresők számára túlságosan lehangolónak tűnhet.
⬤ Néhány kritika megemlítette, hogy a szöveg a szélesebb közönség számára leegyszerűsítettnek tűnt, ami némi hitelességet veszített.

(41 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Road to Nab End - A Lancashire Childhood

Könyv tartalma:

Az Angliában bestsellerré vált és évek óta az egyik legnagyobb memoárként ünnepelt The Road to Nab End (Az út Nab Endbe) egy brit malomvárosban szegényen felnövő gyerekkorról szóló, csodálatosan megidéző beszámoló.

William Woodruff 1916-os születésétől (egy pamutgyár kártolótermében) egészen addig, amíg tizenhat évesen Londonba szökött, az észak-angliai Blackburn szövőközösségének szívében élt. Miután azonban Lancashire pamuttextilipari fölénye az 1920-as összeomlással véget ért, apja munkanélkülivé vált.

Ettől kezdve Billynek és családjának a rendkívüli szegénységgel teli életet kellett élnie. A lancashire-i átlagcsaládok számára a munkanélküliség állandó félelem volt: „Ha dolgoztál, ettél is. Ha nem volt munka, éhezni kellett.” Billy gyermekkora nem csak nyomorúságból állt.

A munkásosztály büszkesége és kultúrája szoros családi és szomszédsági kötelékeket teremtett, és az élet legapróbb örömeit is megízesítette. Woodruff úr visszafogott líraisággal ír, és olyan szemmel írja a részleteket, amely könnyedén elragad minket egy másik időbe és helyre.