Utak a fejlődéshez: A politikától a hatalomig

Eredeti címe:

Pathways to Development: From Politics to Power

Könyv tartalma:

Ez egy nyílt hozzáférésű cím, amely a CC BY-BC-ND 4. 0 Nemzetközi licenc feltételei szerint érhető el. Az Oxford Scholarship Online-on ingyenesen olvasható, és az OUP-tól, valamint kiválasztott nyílt hozzáférésű helyekről ingyenesen letölthető PDF formátumban is elérhető.

A rejtély, hogy egyes országok miért gazdagabbak és fejlettebbek, mint mások, továbbra is zavarba ejti a fejlődéssel foglalkozó hallgatókat és szakembereket egyaránt. Míg a korábbi nagyszabású magyarázatok a "földrajzi" vagy "intézményi" kérdésekre összpontosítottak, a 21. század második évtizedében végre a "politika" került a nemzetközi fejlesztés középpontjába. Ez katalizálta a kulcskérdés megválaszolásának keresését: milyen feltételek mellett válnak a kormányok elkötelezetté és képessé a fejlesztés megvalósítására? Hogyan lehet ezeket a folyamatokat konceptualizálni és kutatni? És mit lehet tenni (ha lehet egyáltalán tenni valamit) azért, hogy a fejlesztés "megfelelő politikát" kapjon?

A fejlődés útjai egy jelentős összehasonlító kutatásra támaszkodik, hogy új válaszokat adjon arra a kérdésre, hogy a politika hogyan alakítja a fejlődést. A globális Dél számos országában kidolgozza és alkalmazza a "hatalmi területek" keretrendszerét, hogy feltárja a fejlődés politikai mozgatórugóit számos szakpolitikai területen, többek között a gazdasági növekedés, a nemek közötti egyenlőség, az egészségügy és az oktatás területén. Hickey és Sen megállapította, hogy egy ország fejlődési útját kevésbé az intézménytípus, mint inkább az ezeket az intézményeket alátámasztó politika és a hatalmi viszonyok jellege határozza meg, amelyek a különböző szakpolitikai területeken belül a gyakorlatban hogyan működnek.

Az összehasonlító elemzés a fejlődési eredményekhez vezető két alternatív utat tár fel, amelyek mindegyike a hatalom sajátos konfigurációira jellemző. Az első egy domináns, erős fejlesztési elképzeléssel rendelkező uralkodó koalíciót foglal magában, amely a társadalmi erők által jelentett egzisztenciális fenyegetéssel néz szembe; a második olyan versenyhelyzeteket foglal magában, amelyeken belül az uralkodó elitek rövid távú elképzeléseit és az állami bürokrácia politizálását erős és koherens koalíciók jelenléte ellensúlyozza az egyes szakpolitikai területeken. Hickey és Sen ezeket a meglátásokat arra használja fel, hogy innovatív, gyakorlati javaslatokat fogalmazzon meg a politikai kontextus kritikus különbségeihez igazodó, inkluzív fejlődést elősegíteni kívánó politikai szereplők számára.