Utánzás, fertőzés, sugalmazás: A mimézisről és a társadalomról

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Imitation, Contagion, Suggestion: On Mimesis and Society

Könyv tartalma:

Úgy tűnik, hogy a terrortámadások más terrortámadásokat utánoznak. A tömeges lövöldözések látszólag a korábbi tömeges lövöldözéseket utánozzák. A pénzügyi kereskedők látszólag más kereskedőket utánoznak. Nem újszerű megfigyelés, hogy az emberek gyakran utánoznak másokat. Egyesek szerint a mimézis az emberi interakció lényege. Az ilyen mimézis és tágabb értelemben vett következményeinek megértése azonban nem triviális feladat. Az Imitation, Contagion, Suggestion fontos fényt vet arra, hogy a társadalom milyen módon kapcsolódik szorosan a mimetikus mintázatokhoz, és milyen módon jellemzik azokat.

A kötet az utánzásról, a fertőzésről és a szuggesztióról szóló, a tizenkilencedik század végi vitákból kiindulva olyan elméleti keretet vizsgál, amelynek középpontjában a mimézis áll. A kötet a szocialitásról és az individualitásról szóló néhány kulcsfontosságú szociológiai, pszichológiai és filozófiai vitát vizsgál, amelyek az utánzás, a fertőzés és a szuggesztió tizenkilencedik század végi elméletalkotása nyomán alakultak ki, és amelyekben olyan neves gondolkodók vettek részt, mint Gabriel Tarde, Emile Durkheim és Friedrich Nietzsche. A kötet továbbá bemutatja, hogy e teoretizálás fontos aspektusait miként mozgósították a huszadik század folyamán, és hogyan mozdíthatják elő napjaink aktuális kérdéseinek elemzését, például az idegtudományok, a közösségi média, a társadalmi hálózatok, az ágensalapú modellezés, a terrorizmus, a virológia, a pénzügyi piacok és az affektuselmélet terén.

Az utánzás, a fertőzés és a szuggesztió elméleteinek egyik jelentős gondolata az, hogy az egyént nem szuverén entitásként, hanem inkább mélyen külsőleg formáltnak kell tekinteni. Más szóval, az emberek döntései mások döntéseinek akaratlan utánzása lehet. Ennek fényében a kötet olyan új utakat mutat be a társadalomelmélet és a szociológiai kutatás számára, amelyek komolyan veszik azt a felvetést, hogy az egyéniség és a társadalmi mimikailag konstituálódhat.