Imitation, Knowledge, and the Task of Christology in Maximus the Confessor
Maximus Confessor (580-662) szerzetes és teológus volt, akinek tűzforró történelmi korszaka, elkötelezett doktrinális elmélkedése és hangos és befolyásos hangja viharos karriert futott be, és a Földközi-tenger körül utazott és írt. Maximus lelki tanító, aszkéta volt, a Szentírás és Krisztus, a Szentírás középpontjában álló Ige szerelmese.
Polemikus is volt, a dogma megalkotója, harcias krisztológus, előre megfontolt retorikus. Ebben a tanulmányban Luke Steven egy olyan spirituális és filozófiai szálat ragad ki, amely összeköti az embernek és írásainak ezt a két különböző oldalát. Steven amellett érvel, hogy az Inkvizítor egész életművében az utánzást a megismerés kulcsaként pozicionálja.
Ez a maradandó ismeretelmélet jellemzi korábbi aszketikus és spirituális műveit, későbbi műveiben pedig kiemelkedően meghatározza dogmatikus krisztológiai módszerét - vagyis azt az eszközt, amellyel közli, meggyőzi és ráveszi az embereket, hogy megértsék és találkozzanak Jézus Krisztussal, a két természetű, isteni és emberi Krisztussal. Ez egy sokoldalú tanulmány, amely mélyreható értékelést nyújt Maximus elődeiről, új betekintést nyújt gondolkodásának mozgatórugóiról, és példátlanul nagy hangsúlyt fektet krisztológiai írásainak retorikájára és módszerére.