Értékelés:
David Means „Instructions For A Funeral” című könyve vegyes reakciókat váltott ki az olvasókból. Míg sokan dicsérik a történetek mélységét és bonyolultságát, valamint a szerző egyedi stílusát, mások a mondatszerkezetet és a tempót kihívásnak találják, ami nehézségekhez vezet a megértésben és az elkötelezettségben.
Előnyök:Az olvasók nagyra értékelik Means hihetetlen hangját, ritmikus prózáját és történeteinek érzelmi mélységét, gyakran kiemelve, hogy képes olyan összetett témák feltárására, mint a halandóság, a szülői szerepvállalás és a személyes reflexió. Több recenzens is elismerően nyilatkozott az írói stílusáról, mivel az elgondolkodtató és bonyolult.
Hátrányok:A kritikusok gyakran említik a könyv hosszú, kanyargós mondatait, amelyek miatt nehéz lehet követni a könyvet. Néhány olvasó zavarónak találja a tudatfolyamszerű stílust és a cselekmény hiányát, túlságosan agyamentnek és nem lebilincselőnek nevezik. Vannak olyan megjegyzések, amelyek szerint elveszettnek érzik magukat az elbeszélésben, és egyes olvasók nehezen tudnak kapcsolódni az anyaghoz.
(22 olvasói vélemény alapján)
Instructions for a Funeral: Stories
"Költői, éleslátó és mélyen megindító. David Means az egyik legkedvesebb íróm." --Tara Westover, az Educated szerzője
A széles körben elismert, Man Booker-jelölt Hystopia című regényének megjelenése után David Means most visszatér jellegzetes formájához: a novellához. Négy korábbi novelláskötetének köszönhetően Means nemzetközi hírnevet szerzett magának, mint a ma alkotó egyik leginnovatívabb novellistának: "a forma elismert mestere". (Laura Miller, The Guardian ). Az Instructions for a Funeral -- a The New Yorker, a Harper's, a The Paris Review és a VICE cikkeivel -- Means túlmutat az erőszak és a trauma feltárásán, amellyel gyakran azonosítják, és kiemelkedő módon mutatja be ravasz humorát és utánozhatatlan módját, ahogyan olyan történeteket mesél, amelyek ízletesen felcsavarodnak, hogy szíven üssék az olvasót. Means minden egyes történettel új területre tör, gyengédséggel és együttérzéssel ír az apaságról, a házasságról, egy hajléktalan testvérről, a függőség természetéről és egy barátjának egy sorozatgyilkos ápoló általi haláláról. Means egy sacramentói ökölharcot gyengéd, életre szóló szerelmi történetté, két FBI-ügynök megfigyelését az 1920-as években ragadozó és préda, apai késztetések és veszteségek történetévé, egy férfi temetési utasításait a szervezett bűnözés, az ingatlanügyletek és a paranoia pusztító erejének krónikájává alakítja át.
Means munkásságát Flannery O'Connor, Alice Munro, Sherwood Anderson, Denis Johnson, Edgar Allan Poe, Anton Csehov és Raymond Carver műveivel hasonlítják össze, de helye az amerikai irodalmi életben teljesen és eredetileg a sajátja.
"David Means a feszes, desztillált, jellegzetesen amerikai próza mestere. Mint minden művész, aki a tehetségét a legerősebb kifejeződésig finomította, ő is briliáns mesterember, akinek az az érdeme, hogy tanulatlannak, sőt alkalminak tűnik... Means minden egyes története, amelyet olvastam, más, mint a többi, váratlan és idegesítő élvezet." --Joyce Carol Oates
