Voyage to the Center of the Earth
Negyvenhárom évvel Jules Verne és kilencvenhárom évvel Edgar Rice Burroughs előtt Jacques Collin de Plancy, akit ma a Démonok és démonológia enciklopédiájáról ismerünk, megírta az Utazás a Föld középpontjába (1821) című művét, amely egyszerre kalandregény és utópisztikus fantázia a voltaire-i hagyomány szerint.
Egy expedíciót indítanak, hogy felfedezzék a Föld pólusánál lévő hipotetikus nyílást, amelynek létezését Tyssot de Patot Pierre de Mesange (1720), Ludwig Holberg Nils Klim (1741) és Casanova Icosameronja (1788) népszerűsítette. Ott felfedeznek egy idegen világot, amely a Föld belsejében található, és amelyet emberek laknak, akik csak a méretükben különböznek tőlünk.
Bár vannak szatirikus elemek, ezt a belső világot egy másik bolygóként kezelik, saját földrajzzal és történelemmel, enyhén egzotikus állat- és növényvilággal, valamint eltérő politikájú és vallású nemzetekkel. Az Utazás a Föld középpontjába nem pusztán egy olyan társadalom gondos ábrázolása miatt különbözik elődeitől, amely a fejlődést elutasítva őrizte meg a boldogságot, hanem azért is, mert hősei úgy találják, hogy túl unalmas ott maradni.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)