Útkeresés: Az emberi tájékozódás tudománya és rejtélye

Olvasói vélemények

Az „Útkeresés” című könyv az emberi navigáció és az agyműködés közötti bonyolult kapcsolatba merül, és annak különböző aspektusait vizsgálja, hogyan tájékozódunk fizikai és metaforikus terekben. Bár a könyv rengeteg érdekes információt és meglátást kínál, az olvasók kissé szétszórtnak találták a szerkezetet, ami zavart és frusztrációt okozott az elbeszélés követésében.

A könyv gazdag ismeretanyagot tartalmaz, lenyűgöző anekdotákkal, tudományos kutatásokkal és a navigációval kapcsolatos különféle kulturális meglátásokkal. Sok olvasó értékelte a lebilincselő írói stílust és az elgondolkodtató tartalmat, amely mélyebb megfontolásra ösztönöz a környezetünkkel való kölcsönhatásunkról. Különösen ajánlott az antropológia, az idegtudományok és az ökológia iránt érdeklődőknek.

Több olvasó kritizálta a könyvet a koherens szerkezet és az elbeszélői áttekinthetőség hiánya miatt, és úgy jellemezték, hogy a könyv rendezetlennek tűnik, túl sok, egymástól független témába való kitérővel. Néhányan kihívásnak találták a korai fejezetek nehéz technikai tartalmát, míg mások a navigációs gyakorlatok személyesebb és élményszerűbb bemutatását kívánták. Emellett egyes tudományos fogalmak feltárása elszakadt a tájékozódás fő témáitól.

(38 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Wayfinding: The Science and Mystery of How Humans Navigate the World

Könyv tartalma:

Egyszerre távoli és bensőséges, lenyűgöző pillantás arra, hogyan tesz minket emberré az útkeresés.

A történetmesélés csodája. -- Kirkus (csillagos kritika)

Ebben a lebilincselő elbeszélésben O'Connor megkeresi az idegtudósokat, antropológusokat és mesternavigátorokat, hogy megértse, hogyan adta végül a navigáció az emberségünket. A biológusok már régóta próbálják megfejteni a rejtélyt, hogyan képesek az élőlények ilyen precízen vándorolni és tájékozódni - különösen azóta, hogy saját kalandvágyó őseink térképek és műszerek nélkül terjeszkedtek a világban. O'Connor az Északi-sarkvidékre, az ausztrál bozótosba és a Csendes-óceán déli részére utazik, hogy beszélgessen környezetük mestereivel, akik igyekeznek megőrizni hagyományaikat egy olyan korban, amikor bárki használhat GPS-t a navigációhoz.

O'Connor a térbeli tájékozódás neurológiai alapjait vizsgálja a hippokampuszban. E nélkül az emberek álomállapotban élnek, amnéziássá válnak, képtelenek megtalálni az útjukat, felidézni a múltat vagy elképzelni a jövőt. Tanulmányok kimutatták, hogy minél többet gyakoroljuk kognitív térképezési képességeinket, annál nagyobb a hippokampuszunk szürkeállománya és egészsége. O'Connor olyan tudósokkal beszélget, akik azt vizsgálják, hogy a hippokampusz sorvadása hogyan hozható összefüggésbe olyan betegségekkel, mint a memóriazavar, a demencia, az Alzheimer-kór, a depresszió és a PTSD.

Az Útkeresés egy magával ragadó könyv, amely feltérképezi, hogy fajunk mélyreható felfedező-, emlékező- és történetmesélő képessége hogyan eredményezi a topofíliát, a hely szeretetét.

O'Connor éppen a megfelelő emberekkel beszélt a megfelelő helyeken, és elbeszélése a maga nemében a történetmesélés csodája, tanulságos, de enyhén kopottas. Sok oka van annak, hogy az embereknek miért kellene erőfeszítéseket tenniük a földrajzi műveltségük fejlesztése érdekében, és O'Connor ebben a kiváló könyvben sok mindenre kitér - a könyv elolvasása jó kezdetnek bizonyul. -- Kirkus Reviews