Értékelés:
Pashtana Durrani memoárja, „Utoljára eszik, utoljára tanul: My Life in Afghanistan Fighting to Educate Women” című könyve mélyen személyes és inspiráló beszámolót nyújt arról, hogy a jelentős akadályok ellenére is elkötelezetten küzdött a lányok oktatásáért Afganisztánban. Az elbeszélés bemutatja bátorságát, kitartását és családja támogatását, különösen apja hitét a nők oktatásában. A könyv tanúbizonyságot tesz az oktatás átalakító erejéről, és bensőséges betekintést nyújt az afgán nők életébe, összekapcsolva a személyes tapasztalatokat a tágabb társadalmi-politikai összefüggésekkel.
Előnyök:A könyvet dicsérik az őszinte és inspiráló történetmesélésért, amely betekintést nyújt az afganisztáni nők oktatásáért folytatott küzdelmekbe. A recenzensek kiemelik a hozzáférhetőséget, a szerző bátorságát, az erős írói stílust és az afgán kultúra érzékletes ábrázolását. Sokan úgy találták, hogy a könyv szemet nyitó olvasmány, amely hangsúlyozza az oktatás fontosságát és a változás reményét.
Hátrányok:Néhány olvasó némi aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a szerző úgy döntött, lemond Oxfordról a küldetése érdekében, és elgondolkodott azon, hogy ez nem növelte volna-e a sikerét. Emellett, bár a könyv általában véve jó fogadtatásra talált, lehetnek olyan olvasók, akik a személyes elbeszélésre való összpontosítás helyett inkább konkrét események mélyebb feltárására vágynak.
(14 olvasói vélemény alapján)
Last to Eat, Last to Learn: My Life in Afghanistan Fighting to Educate Women
A fiatal afgán aktivistától és az Amnesty International globális ifjúsági nagykövetétől, Pashtana Durranitól egy mélyen inspiráló memoár a tanulás erejéről és a nevelők értékéről, akiknek számos formája létezik - tanároktól, mentoroktól és példaképektől kezdve az apákig, anyákig és mindannyiunkig, akiknek van erejük a tudatlanság ellen küzdeni....
A Ms. Magazine választása a legjobban várt feminista könyvek közé
"Pashtana története rávilágít az afganisztáni fiatal nők találékonyságára és bátorságára. Remélem, hogy az olvasókat inspirálni fogja az ő küldetése, hogy minden lány megkapja a megérdemelt oktatást és a lehetőséget, hogy megvalósíthassa álmait." - Malala Yousafzai.
Családja generációkon átívelő, az oktatás erejébe vetett rendíthetetlen hite által inspirálva Pashtana Durrani már korán felismerte hivatását: az afgán lányok és fiatal nők oktatását, akik egy olyan társadalomban nevelkednek, ahol a tanulás tilos. Egy olyan országban, amelyet háború és erőszak sújt, ahol a lányokat gyakran még tinédzserkoruk előtt férjhez adják és megtiltják nekik, hogy elhagyják otthonukat, a hivatás meghallgatása egyszerre tűnt lehetetlennek és veszélyesnek.
Pashtana egy pakisztáni afgán menekülttáborban nőtt fel, ahol apja, egy törzsi vezető, közösségi iskolát alapított a lányoknak az otthonukban. Pashtana tizenhat éves volt, amikor a férfi ragaszkodott ahhoz, hogy lány létére is számít, és megérdemli az oktatást, és a lehetetlen esélyek ellenére megkapta a menekülttáborból kivezető utat: felvételt nyert egy oxfordi előkészítő programba. Elképzelhetetlen módon és szülei rémületére más utat választott. Afganisztánt választotta.
Pashtana megalapította a LEARN nevű nonprofit szervezetet, és kifejlesztett egy programot, amelynek célja, hogy oktatási anyagokat juttasson közvetlenül az ország távoli területein élő lányok kezébe, és tanárokat képezzen digitális írástudásra. Az oktatás iránti elkötelezettsége miatt a tálibok célpontjává vált. Ennek ellenére továbbra is küzd a nők oktatásáért és autonómiájáért Afganisztánban és azon túl.
A bátor és inspiráló Last to Eat, Last to Learn (Utoljára eszik, utoljára tanul) annak története, hogy egyetlen ember hogyan változtathat meg egy családot, egy törzset, egy országot. Emlékeztet bennünket a tanulás emancipációs erejére és a mindannyiunkban rejlő átalakító potenciálra.
A Last to Eat, Last to Learn bevételének egy részét a LEARN (LearnAfghan.org) civil szervezetnek ajánlják fel, amely a konfliktuszónákban élő közösségek minőségi oktatásának és egészségügyi ellátásának biztosításával foglalkozik.