Utolsó mozaik

Olvasói vélemények

Az Elizabeth Cooperman és Thomas Walton által írt The Last Mosaic a költészet és az esszé egyedülálló hibridjeként írható le, amely töredékes epifániák sorozataként épül fel. A mozaik-metaforán keresztül ragadja meg Róma lényegét, történelmét és az élet összetettségét. A könyv gazdag érzéki élményeket kínál, és arra invitálja az olvasót, hogy fedezze fel a szépség, a történelem és az életben és Rómában való elveszés művészetének témáit.

A könyvet dicsérik költői nyelvezetéért, Róma látnivalóit és hangjait felidéző képességéért, valamint a költészetet és a prózát ötvöző egyedi szerkezetéért. Az olvasók szerint magával ragadó, gyönyörűen megírt, és képes elrepíteni őket egy másik helyre és időbe.

Néhány olvasó számára zavaró lehet a szöveg töredezettségének jellege, mivel ez a zűrzavar érzetét keltheti. A sűrű tartalom nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, és a nem szokványos stílus miatt egyesek talán egy egyszerűbb elbeszélésre vágynak.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Last Mosaic

Könyv tartalma:

Irodalmi tényirodalom. Művészet.

Költészet. Olasz tanulmányok. Az Örök Városba zarándokló művészek háromezer éve kísértik, Elizabeth Cooperman és Thomas Walton munkatársai benyomásokat gyűjtenek Róma és környéke romos utcáiról.

Az eredmény egy olyan irodalmi mozaik, amely Bernini eksztatikus barokkjához, Caravaggio koncentrált látásmódjához és Keats fenséges bizonytalanságához igazodik, miközben ellenáll egy "másik sötét korszak" erőinek. A képekkel és anekdotákkal, komédiával és macskakövekkel, fej nélküli szobrokkal és az utcaművészek fényes köntösével, árnyékkal és kabócákkal és fénysokkokkal kápráztató THE LAST MOSAIC esztétikai felhívás a "figyelésre", csatakiáltás a "lenyűgözésre" és könyörgés az "eltűnésre".