Úttörő kínai keresztény nők: Nemek, kereszténység és társadalmi mobilitás

Eredeti címe:

Pioneer Chinese Christian Women: Gender, Christianity, and Social Mobility

Könyv tartalma:

Az 1919 előtti kínai keresztény nők nagyrészt láthatatlanok maradtak a kínai missziókról és a kínai kereszténységről szóló feljegyzésekben. Néhány kivételtől eltekintve keveset tudunk róluk, akár egyénenként, akár csoportosan. Ebben a kötetben a szerzők célja, hogy fényt derítsenek ezeknek az úttörő kínai keresztény nőknek az életére és munkásságára. A szerzők különböző forrásokat kutattak át, hogy újraalkossák a korai kínai keresztény nők szerepét az egyházban és a kínai társadalomban, valamint hogy bemutassák, hogyan hatott a nemük a kereszténység megértésére és a pályaválasztásukra. Hogyan változtatta meg a kínai kontextus az egyházzal, valamint a keresztény és nem keresztény közösségekkel való kapcsolatukat? Mi volt az úttörő kínai keresztény nők öröksége? A tanulmány kontextusának megteremtése érdekében a mű a császári Kínában élő nőkről szóló esszével kezdődik, amely az ideált, a sztereotípiákat és a valóságot vizsgálja. A kínai keresztény pedagógusokról, orvosokról, ápolónőkről és evangélistákról szóló esszék rámutatnak a misszionáriusok és az egyház szerepére abban, hogy a nők számára lehetővé tették a mobilitást és a tágabb horizontot. Feltárják azt is, hogy ezek a nők és háziasszonyok milyen mértékben járultak hozzá a változó Kínához.

1919 előtt a kínai nők, bár az egyháztagságban kisebbségben voltak, sok tekintetben az egyház támaszai voltak: a leghűségesebben látogatták az istentiszteleteket és a miséket, ők voltak felelősek a vasárnapi iskola tanításáért, a kórus vezetéséért és a bibliaórák szervezéséért. Meglátogatták a betegeket, karitatív munkát végeztek, előkészítették az oltárt az istentiszteletekhez, és számos más szolgálatot végeztek. Sok nő követte férjét az egyházhoz való csatlakozásban, de a római katolikus szüzek, a protestáns bibliaasszonyok és az egyházi munkások elsősorban a nők és a gyermekek körében végzett evangelizálásért voltak felelősek, mivel a nyugati férfi misszionáriusok szinte lehetetlennek találták a kínai társadalomban a nők körében történő hittérítést. A misszionáriusok hamarosan felismerték, hogy a kínai keresztény családok létrehozása elengedhetetlen a gyülekezetek stabilitásához és folyamatosságához, és a keresztény feleségek és anyák létfontosságúak a keresztény otthonok megteremtésében és a gyermekek hitben való nevelésében. Különösen az üldöztetés időszakaiban, mint például az 1724 és 1846 közötti években, valamint a közelmúltban a jobboldali ellenes kampányok és a kulturális forradalom idején, a katolikus szüzek és a keresztény családok érdeme a kínai kereszténység túlélése. Az 1980-as évekbeli liberalizációval sok ilyen keresztény család a növekvő kínai egyház alapjává vált. A keresztény egyház és a keresztény missziók a nők társadalmi mobilitásának is utat biztosítottak.

A misszionárius feleségek lányiskolákat alapítottak, és végül a legtöbb központi állomáson volt általános és középiskola a lányok számára. A szüzek és a bibliai asszonyok memorizálták vagy megtanulták olvasni a vallásos szövegeket. Így a megtért nők jelentős része írni-olvasni tudott, és ezzel együtt új önbecsülésre tett szert. Az első női főiskolák új karrierre és gazdasági függetlenségre készítették fel a nőket, míg a kórházak létesítése orvosi és ápolói karriert nyitott a nők számára.