Üvegszilánkok: Egy kaleidoszkópos életemlékkönyv

Olvasói vélemények

A könyv gyönyörűen megírt memoár, amely a szerző személyes útját mutatja be a változás, a veszteség és a családon keresztül, végül a remény és a kreativitás témáit közvetíti. Az olvasók lebilincselőnek és érzelmileg átérezhetőnek találják, és értékelik az elbeszélés árnyalatait, valamint a szerző bátorságát, amellyel megosztja tapasztalatait.

Jól megírt és magával ragadó elbeszélés, érzelmi mélység olyan pillanatokkal, amelyek megríkatják és megnevettetik az olvasót, a hibás emberi tapasztalatok átélhető és együttérző ábrázolása, a gyermekkor és a személyes növekedés szemléletes megértése.

Koncentrált figyelmet igényel az árnyalatok teljes körű érzékeléséhez, nem alkalmas szórakozott olvasásra.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Shards of Glass: A Kaleidoscopic Life's Memoir

Könyv tartalma:

Mivel családjának folyamatosan menekülnie kellett apja szerencsejáték-függőségének következményei elől, Francine Glasser gyermekkorát kapcsolatok nélküli gyermekkor jellemezte, amelyben mindent elveszített, amit szeretett volna. Barátok, rokonok, háziállatok és vagyontárgyak maradtak hátra minden alkalommal, amikor a családja - néha az éjszaka közepén - elmenekült az adósságbehajtók elől, és elhagyta a várost egy újabb reménytelen újrakezdés érdekében.

Francine számára ezeknek a gyökértelen éveknek a fájdalmas emlékei olyanok voltak, mint a színek, a fény és a sötétség darabkái egy kaleidoszkópban. De évekkel később, az elveszett gyermekkoráért felelős apa iránti szeretetébe kapaszkodva ezek az üvegszilánkok a megbocsátás, a stabilitás, a szépség és a béke mintáivá rendeződtek újra. Ez a könyv már régen megszületett, mert Francine mindig is el akarta mesélni az örök otthon keresésének történetét.

Évekkel később, gyakorló pszichoterapeutaként és szociális munkásként az élete azzal telt, hogy meghallgassa azoknak a történeteit és traumáit, akiknek tanácsot adott, és akiknek segített megbékélni a múltjukkal. Ebben a könyvben Francine a saját múltjával igyekezett megbékélni, bemutatva az olvasóknak a menekülő életének minden fontos emberét, helyét és dolgát.

Ma már végre otthon van, mégis az agorafóbia tüneteivel küzd. Egy gyermek széttört életének darabkái - a kaleidoszkóp metaforáján keresztül szemlélve - végre összeálltak, hogy befejezzék történetének ezt a részét.