Vad naplementék

Olvasói vélemények

Adrian Louis „SAVAGE SUNSETS” című verseskötetét őszinteségéért, szépségéért és a kortárs paradigmák megkérdőjelezésére való képességéért ünneplik. A kritikusok dicsérik kézügyességét, érzelmi mélységét, valamint azt a képességét, hogy a gyászból erőteljes képeket és humort tud előhívni. A művet a modern költészethez való jelentős hozzájárulásnak tekintik, és tükrözi Louis elkötelezettségét a művészet iránt.

⬤ Őszinte és elgondolkodtató költészet
⬤ kecses, mégis éles írás
⬤ érzelmi mélység, amely a gyászt humorrá alakítja
⬤ befolyásos író, akinek stílusa sok fiatalabb szerzőt inspirált
⬤ a költészet iránti szeretet és elkötelezettség dicséretes megnyilvánulása.

A kritikákban nem említettek konkrét ellenérveket, ami arra utal, hogy az olvasók nem találtak jelentős hátrányokat a gyűjteményben.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Savage Sunsets

Könyv tartalma:

Tizenkettedik verseskötetében Adrian Louis megöli az Indiánföld évszázados démonait, és szembenéz saját gyászával, amikor feleségét Alzheimer-kórban elvesztette, egy csúcsformában lévő írót és egy olyan költőt mutatva meg, aki nem fél kockáztatni.

Nincs helye a félreértelmezésnek; dikciója olyan tiszta, mint egy kivágott erdő. Az „Archaeology” (Régészet) című művében Louis az indiánok országának angol inváziójáról és az őslakosok hagyományainak, nyelvének és történelmének elvesztéséről ír.

A „Savage Sunsets” (Vad naplementék) című könyvben őszintén ír felesége Alzheimer-kórral folytatott küzdelméről, és arról, hogy a betegség hogyan lopja el közös utolsó napjaikat. Miközben a nap lenyugszik felesége életén és az indiánok országán, Louis kitartó marad, egy bátor küldött, aki megélte, hogy elmesélje.