Értékelés:
A könyv a hegyi oroszlánok és medvék vadászatáról szóló eleven történetek gyűjteménye, amelyet a magával ragadó történetmesélésért és a természet és az állatok viselkedésének éleslátó megfigyeléseiért dicsérnek. Bár klasszikusnak számít, a vadászati kontextus nem minden olvasónak tetszhet, különösen azoknak nem, akik ellenzik a vadászatot.
Előnyök:A könyv nagyszerű történetmeséléssel, élénk képekkel és részletes vadonbeli kalandokkal rendelkezik. Klasszikusnak számít a puma-kutatásban, és a vadászati elbeszélések és a természettudományos megfigyelések iránt érdeklődők körében nagy népszerűségnek örvend. Az olvasók nagyra értékelik a történelmi vadászati hagyományok bemutatását és az írás minőségét.
Hátrányok:A könyv vadászatról és az állatok megöléséről szóló leírásokat tartalmaz, ami nem biztos, hogy visszhangra talál a vadászatot ellenző olvasók körében. Egyes fejezetek nagymértékben a vadászati hőstettekről szólnak, ami esetleg korlátozza a könyv vonzerejét a szélesebb közönség számára.
(6 olvasói vélemény alapján)
Hunting American Lions
AMERIKAI LIONOK VADÁSZATA FRANK C. HIBBEN tollából.
A tartalomban szerepelnek: I BEN LILLY i II A VADÁSZOK ÉS A VADÁSZOK 16 III LASSÚ BIZTONSÁG 26 IV A CATALINA HELLCAT 45 V A TONTO RIM-i KILOVÁZÓ 60 VI PORCUPINE CAT 74 VII COPPERAS CANYON LIONESS 86 VIII OLD MAN SANDIA 106 IX POISON CANYON 138 X MOONLIGHT JAGUAR 157 XI BOBCATS IN THE SNOW 174 XII LION ON A ROPE 189 XIII A VANCOUVER-i EMBERFALÓ 209. VADÁSZAT AMERIKAI OROSZLÁNOKRA. I.
FEJEZET: BEN LILLY.
Sok barátom azt mondta, hogy egyáltalán ne találkozzam az öreggel. Fáradt és veszélyes, mondták.
Képzeletbeli kutyákkal beszél, és olyan embereket lát, akik nincsenek is ott. Ennek ellenére elmentem az új-mexikói Silver City melletti farmra, és megtaláltam az öreg Ben Lillyt. A halványkék szemei, ahogy kezet fogtunk, megzavartak.
Nyugodt kék szemek voltak, amelyekben ott volt egy olyan ember szomorúsága, aki magányos és magányos életet élt. A kék szemeket vette észre először az ember, a kerek, ráncos arcot pedig csak utána. Fehér haját hónapok óta nem vágták le, és úgy lógott a füle és a homloka fölé, mint egy villányi széna.
Az arca rózsaszínű volt, és úgy tűnt, hogy még mindig lappangó energiát sugároz. Ha Ben Lilly tényleg olyan beteg volt, mint ahogyan nekem mondták, a külseje semmi jelét nem adta ennek.
De kényelmetlenül éreztem magam a jelenlétében. Nyugodt tekintetét valami kérdő tekintet kísérte, mintha állandóan azt várta volna, hogy mondjak valamit. Oroszlánok, fiatalember, gondolom, a párducokra gondol.
Már egy csomót megöltem belőlük.
Nyilvánvaló volt, hogy Ben nem hozzám beszélt, mert többé nem pillantott felém, és úgy tűnt, hogy egyáltalán nem is érzékeli a jelenlétemet. Egyenesen tovább beszélt, figyelmen kívül hagyva a kérdéseimet, és nem tett erőfeszítést arra, hogy a közelemben maradjon, vagy megbizonyosodjon arról, hogy hallottam-e. Egyszerűen csak elindultunk onnan, ahol először találkoztunk, és tovább sétáltunk.
Három napig voltunk távol. Nem alkalmi látogatásra jöttem Ben Lillyhez. Kérdéseimnek kényszerítő oka volt.
Ez az öreg oroszlán- és medvevadász volt az első, akitől sokat reméltem tanulni. Ez volt a kezdete annak a projektnek, amely a hegyi oroszlánok tanulmányozását tűzte ki célul. A karrier azt jelenti, hogy azt csinálod, amit szeretnél, és aztán találsz valakit, aki fizet érte.
Nekem sikerült elég szerencsésnek lennem ahhoz, hogy éppen ezt a felvetést fedezzem. 1934-ben és 1935-ben oroszlánvadász állást ajánlottak nekem. A Southwestern Con servation League nevű csoport, amelynek központja az új-mexikói Albuquerque-ben volt, rendkívül érdeklődött a hegyi oroszlán iránt, mind természeti, mind tudományos szempontból.
Ez az előrelátó úriemberekből álló csoport aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy ez a legszínesebb amerikai állat nagymértékben fogyatkozik, és nem vagy csak kevés ismerettel rendelkeznek róla.....
