Vadászat és csapdázás a Felső-Magalloway folyón és a Parmachenee-tónál: Első tél a Maine-i vadonban

Olvasói vélemények

A könyv egy napló, amely két fiatal prémvadász élményeit meséli el az 1800-as évek végén a Maine állambeli Parmachenee-tónál. Betekintést nyújt abba, hogyan élték túl a zord téli körülményeket a modern kényelmi eszközök nélkül.

Az elbeszélés klasszikus nézőpontot nyújt a csapdázásról, bemutatva az egyszerűbb életmódot és a maine-i vadon szépségét. Sok olvasó lebilincselőnek és könnyen követhetőnek találta, és nagyra értékelte történelmi jelentőségét. A könyvet havas napokra való olvasmányként írják le, így különösen élvezetes a szabadtéri kalandok iránt érdeklődők számára.

Néhány olvasó kritizálta az elbeszélést, mint nehézkes és unalmas, úgy érezték, hogy túlzottan unalmas leírásokat tartalmaz. Néhányan megjegyezték, hogy az állatokkal való bánásmód a könyvben nyugtalanító lehet a modern olvasók számára. Emellett néhányan ismétlődőnek találták a tartalmat, és úgy érezték, hogy hiányzik az amerikai őslakosok említése, ami mélyebbé tehette volna az elbeszélést.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hunting and Trapping on the Upper Magalloway River and Parmachenee Lake: First Winter in the Maine Wilderness

Könyv tartalma:

Ez az őszinte beszámoló két vadászról, akik 1877-ben egy telet töltöttek Maine vadonjaiban, mélyen belátó beszámoló a vadász- és csapdázóéletről. A 19.

században a minőségi szőrmék iránt állandó kereslet volt, és a nagyobb állatok, például a medvék prémje rendkívül keresett volt. A természetben jártas férfiak csoportjai hónapokig tartó expedíciókra indultak, ahol kisebb és nagyobb állatokra vadásztak és csapdákat állítottak. Barker és Danforth leírja, hogy hosszabb ideig éltek a vadonban, gyakran fogyasztották a levadászott rénszarvasok húsát, miközben szárították a prémeket, hogy azok eladásra alkalmasak legyenek.

A páros jártassággal rendelkezik a különféle csapdák készítésében, és mindketten tudnak bánni a puskával - a vadászatot forradalmasító fegyverrel. A szerzők már az elején leszögezik, hogy a vadászok életét nem romantikusan, őszintén és kendőzetlenül kívánják bemutatni.

Leírják a prémgyűjtés, a vadak üldözése, valamint az élelem és a fedél biztosítása fáradságos munkáját, a Maine állambeli vadon táját és erdős területeit pedig kopáran számon tartják, vad szépségét ritkán ismerik el. A férfiak között mégis testvéri kötelék alakult ki, és a vadászidény végén megfogadják, hogy jövőre visszatérnek.

A könyv utolsó oldalán a szerzők nyugtája található a bostoni kereskedőknek eladott nyérc-, hód-, pézsmapatkány- és medvebundákról.