Vadászból vadászottá - Túlélés Hitler farkasfalkáiban: Egy kereskedelmi haditengerészeti rádiótiszt naplója, 1939-45

Eredeti címe:

Hunter to Hunted - Surviving Hitler's Wolf Packs: Diaries of a Merchant Navy Radio Officer, 1939-45

Könyv tartalma:

1939 elején a világ már akkor is zűrzavarban volt, Nagy-Britannia pedig egyre mélyebbre került a második világháború növekvő veszélye körüli jelentős politikai felfordulás és döntéshozatal időszakába. A mindennapi élet azonban ment tovább, így volt ez egy tizenkilenc éves perthshire-i fiú esetében is, aki a helyi iskolaigazgató fia és a négy testvér egyike volt, aki éppen akkor végzett a dundee-i Wireless College-ban, és rádiós tisztként kezdett karrierbe a kereskedelmi haditengerészetnél.

Apja kíséretében Alex Anderson tizenkilenc éves korában jelentkezett első útjára Christian Salvesen irodájában, a skóciai Leithben, és az S. S. New Sevilla bálnavadász expedíció résztvevője lett az Antarktiszra, az 1939/40-es szezonban. Már az első naptól kezdve megtapasztalta a tengeren, a vidéki Perthshire-i kényelmes otthonától távol a munkával járó élet viszontagságait. Nehézségek bőven akadtak, de lenyűgöző látnivalók és élmények ugyanilyen bőségesen, amelyek a távoli helyek iránti rajongással együtt a szükséges ellensúlyt jelentették. Az olyan iskolai hősök, mint "az Antarktisz Scottja" és Sir Ernest Shackleton közelebb kerültek otthonához, amikor első kézből láthatta Shackleton emlékhelyét Grytvikenben, valamint közelről láthatta a jéghegyeket, a jégtakarót és megtapasztalhatta az Antarktisz hírhedt időjárási viszonyait.

Azzal együtt, hogy szinte naponta foglalkoztak azzal, hogy mit szolgálnak fel a kantinban (vagy a szalonban) az étkezések alkalmával, az időjárás volt a másik, sokat emlegetett téma, nem utolsósorban azért, mert közvetlenül befolyásolta a bálna-kvótát, de életek is függtek tőle. Az elemek jelentette állandó veszélyt, akár a fedélzeten való egyszerű közlekedéstől kezdve a jég lekaparásáig a rádiószobai kunyhó tetején lévő antennákról az egyik kis bálnafogó, a bálnavadászflotta munkagépeinek tetején.

A világ többi része továbblépett. Ahogy a hat hónapos expedíció, amely oly távol volt az egyre növekvő európai konfliktus színterétől, a végéhez közeledett, a visszaút új veszélyekre, a tengeralattjárókra összpontosított! Alex első tengeri útja egyben az utolsó is volt békeidőben. Az Atlanti-óceán északi része lett a következő vadászterület, ahol most már nem a bálnák, hanem a kereskedelmi hajózás volt az "áldozat".

A következő öt és fél évben, egészen a háborús szolgálatból de facto RN-tisztként való leszereléséig Alex további hat hajón szolgált, amelyek Nagy-Britanniát és a szövetségeseket látták el mindennel, az olajtól a vadászgépekig, a szenetől az inváziós uszályokig, gyakran száznál is több hajót számláló konvojokban. Előfordult azonban, hogy az időjárás, a motorsérülés vagy akár egy (tengeren történt) temetés miatt el kellett szakadniuk a konvojtól és a rendkívül fontos tengeri kísérőktől. Hitler farkascsapatainak kiszolgáltatva, a kocka valóban fordult.

Az idők, a nehézségek és az ünnepélyes háborús hírek ellenére a humor, az új barátságok, a romantika és az élet minden élménye továbbra is megmaradt. Mindez a naplóbejegyzésekben aprólékosan megörökített anekdoták széles skáláját nyújtotta, az útközben gyűjtött fényképek és emléktárgyak sokaságával együtt. A távoli partokon megismert, a legközelebbi faluhoz is közeli kapcsolatokkal rendelkező hajótisztektől a tengerészeti hírszerzés által Kairóban titkos propagandafeladatokra beszervezett művészekig. Az Egyesült Királyság első női tengerészmérnöke, Viktória királynő keresztlánya, MBE és a Lloyd's War Medal bátorságért járó kitüntetésének első női kitüntetettje ugyanabban a szállodában lakott, miközben egy légitámadás után menedéket keresett.

A tengeren mindennapos veszélyek miatt a brit kikötőkbe visszatérve minden lehetőséget szívesen kihasználtak, hogy szabadságra mehessenek.