Vagabond Sun: Selected Poems
A háború utáni időszakban, amikor Litvániában a legtöbb költő a politikáról írt, vagy amikor a lírát a pásztoréletre összpontosította, Judita Vaičiūnaite (1937-2001), nem hagyva figyelmen kívül sem a politikát, sem a természethez való kötődését, a város költőjévé vált. Az erdőhöz és a tanyához szóló paeánok helyett a járdák repedéseiből kinövő virágokat, a szemétkupacok fölött szirmaikat hullató fákat, és a lepusztult épületeket a gyomnövények dús dús bujasága borítja.
A hagyományokhoz kötött vidéki élet helyett a kozmopolita nővel találkozunk, aki kávézókban, szűkös szovjet lakásokban és labirintusszerű utcákon fedezi fel önmagát. Ez a tematikus törekvés kapcsolódik az éles és hirtelen kontrasztokat és szembeállításokat alkalmazó stílusához. A gyengéd líraiságot erőszak és előérzet vágja át.
A véletlenszerűség, a hirtelen változás és a veszély éppúgy költői élményének részei, mint a szép homlokzat, a templomi harangok és a macskaköves utcák. Vaičiūnaite városa egyben a modern nő identitásának feltárása is: egyedülálló, tanult, dolgozó, szabad.
Vannak versei a szerelemről és a patriarchális világ korlátjai elleni küzdelemről, a saját karrierút keresésének szabadsága és hatalma, valamint az anyasággal járó felelősségek közötti konfliktusokról. Vaičiūnaite mindazonáltal nem szakadt el hazája múltjától, lírai verseket írt történelmi és mitológiai alakok szemszögéből.
Figyelemre méltó, hogy személyiségei gyakran nők. Ennek eredményeképpen a litván történelem és mítoszok hangjai soha nem voltak gazdagabbak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)