Desire and Avoidance in Art: Pablo Picasso, Hans Bellmer, Balthus, and Joseph Cornell- Psychobiographical Studies with Attachment Theory
A "Vágy és elkerülés a művészetben" című könyv azt állítja, hogy míg a korai fejlődési traumák egy életen át tartó, lenyűgöző esztétikai eredményekkel járó kreatív törekvéseket eredményezhetnek, addig a férfi művészek számára a nőkkel való destruktív kapcsolatokat is eredményezhetnek. Brink a személyiség kialakulásának sémáját - ahogyan az John Bowlby, Mary Ainsworth, Mary Main, Patricia Crittenden, Allen N.
Schore és mások csecsemő- és gyermekfejlődéssel foglalkozó munkáiban megtalálható - a pszichobiográfia új vállalkozásának feltárására vezeti be. A szorongó kötődés fogalmát hatékonyan használja fel az anya-bölcső/gyermek kapcsolat és következményeik leírására. Andrew Brink az egyes művészek gyermekkorában talált, idevágó fejlődési adatokat felhasználva számot ad arról a szorongó-kerülő kötődési stílusról (vagy Crittenden terminológiájával: szorongó/kontrolláló stílusról), amelyben ezek a művészek szenvedtek.
Különböző feminista írókra hivatkozva igyekszik megmagyarázni, hogy a férfi művészek számára miért veszélyes és gyakran tragikus a nőkkel való párkapcsolat. Az ő szempontjaik alapján Brink pszichodinamikai magyarázatokat von le, amelyek nagyrészt arra épülnek, amit a művészek képi világa elárul.
Továbbá kifejti, hogy a vonzódás-kerülés kötődéselmélete hogyan egészíti ki és gazdagítja a nemek közötti krónikusan feszült kapcsolatok megértésének más módjait. Brink figyelmét olyan művészekre összpontosítja, mint Picasso, Bellmer, Balthus és Cornell, akik kulturálisan erősek, és gyakran serkentik a társadalmi kontextusban a nőgyűlölő figurákról szóló vitát.
