Valahogy más vagyok: A keresés és az odatartozás elbeszélései a zsidó Budapesten

Olvasói vélemények

Alyssa Petersel „Valahogy más vagyok” című könyve budapesti zsidó emberek életét és identitását vizsgálja, megragadva az újrafelfedezés, a rugalmasság és a közösség történeteit egy összetett történelmi háttér közepette. A szerző sokféle hangot mutat be, mély betekintést nyújtva a kommunizmus utáni személyes és kollektív zsidó tapasztalatokba.

A könyv jól megírt és lebilincselő, tele van a budapesti zsidó közösség érzelmes, éleslátó és változatos történeteivel. Az olvasók nagyra értékelik a szerző azon képességét, hogy élénk helyérzetet teremt, karaktereket dolgoz ki, és a történelmi kontextust a személyes elbeszélésekkel szövi össze. Számos kritika kiemeli a történetek inspiráló jellegét, valamint a könyv azon képességét, hogy empátiát és az identitásról és a közösségről való elmélkedést idézzen elő.

Néhány olvasó megemlítette, hogy bár a történetek erőteljesek, a magyarországi antiszemitizmust övező politikai kontextus összetettebbé teszi a történetet, ami beárnyékolhat néhány elbeszélést. Emellett néhányan úgy vélték, hogy a könyv jobban összpontosíthatott volna a szerző útjára és reflexióira, nem pedig kizárólag a megkérdezettekre.

(35 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Somehow I Am Different: Narratives of Searching and Belonging in Jewish Budapest

Könyv tartalma:

"Egy utazás a fiatal kelet-európai zsidók életén keresztül, amelyet nem szabad kihagyni." - Kirkus Reviews (csillagos kritika) Hogyan leszünk azok, akik lelkileg vagyunk? Hogyan befolyásolja politikai és társadalmi környezetünk az énünk kialakulását? Egy fiatal amerikai szerző elmerül a modern zsidó Magyarországon. A huszonegy történet, amelyet megoszt velünk, megnevettet, megríkat, és arra késztet, hogy a saját legjobb önmagunk legyünk.

A Valahogy más vagyok lehetőséget nyújt a kapcsolatteremtésre egy olyan világban, amely egyébként azért könyörög, hogy egyedül maradjunk. Ez a könyv emlékeztetőül szolgál arra, hogy az ellenünk dolgozó tényezők ellenére is megvan bennünk az erő, hogy változtassunk. A magyar résztvevők saját szavaikkal elmondják, hogy "Az áldozati mivoltunk hangsúlyozása helyett valójában egy másik történetet kellene elmesélnünk" (Buchler Tamás) és "Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, de én én vagyok.

Legalábbis én én vagyok". (Devora Hurwitz).