Valahol a vége felé: A Memoir

Olvasói vélemények

Diana Athill „Valahol a vég felé” című könyve őszinte és elgondolkodtató módon tárja fel az öregedés kérdését, élettapasztalataira és az időskorral kapcsolatos meglátásaira reflektálva. Míg sok olvasó nagyra értékeli őszinteségét, becsületességét és frissítő nézőpontjait, mások nehezen találják életmódját és nézeteit, és egyes kritikák a vélt önimádatra és az elbeszélés koherenciájának hiányára összpontosítanak.

Az olvasók elismerően nyilatkoznak Athill abszolút őszinteségéről és becsületességéről az életével és az öregedéssel kapcsolatban, a személyes tapasztalatokra vonatkozó éleslátó reflexióiról, valamint az ügyes írói stílusáról. Sokan felemelőnek és megnyugtatónak találják az öregedésről szóló ábrázolását, és értékelik magával ragadó történetmesélését, különösen, amikor a későbbi évek örömeiről és kihívásairól beszél. Athill irodalmi tehetségét és azt a képességét, hogy személyes szinten tud kapcsolatot teremteni az olvasókkal, gyakran kiemelik.

A kritikusok megjegyzik, hogy néhány olvasó nehezen tudott kapcsolatot teremteni Athill szokatlan életmódjával és ateista nézeteivel, mivel azokat visszataszítónak találták. Egyes kritikák szerint a könyv elkalandozó vagy rendezetlen, és nincs benne koherens téma. Mások úgy érzik, hogy a múltbeli kapcsolataira való összpontosítás elvonja a figyelmet az öregedési folyamat mélyebb meglátásaitól. Néhány olvasó csalódottságának ad hangot, mivel inkább univerzálisabb elmélkedéseket vártak a személyes anekdoták helyett.

(219 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Somewhere Towards the End: A Memoir

Könyv tartalma:

Diana Athill a brit könyvkiadás egyik nagy szerkesztője.

Több mint öt évtizeden át szerkesztette V. S.

Naipault és Jean Rhys-t, akiknek bizalmasa és gondozója volt. Athill íróként memoárjainak őszinteségével és pontosan megfogalmazott bölcsességével szerzett magának hírnevet. Most, kilencvenegyedik évében, "a régi és az új konvenciókkal szemben egyaránt teljesen fesztelenül"(Literary Review) és minden gátlástól megszabadulva, amelyekkel egykor talán még ő is rendelkezett, Athill őszintén, olykor nagy humorral gondolkodik az öregség állapotáról, a veszteségekről és időnként a nyereségekről, amelyeket a kor hoz, a bölcsességről és a bátorságról, amely a halállal való szembenézéshez szükséges.

"Figyelemre méltó intelligencia... (és) prózájának könnyed eleganciája" (Daily Telegraph) jellemzi, ez a rövid, jól megírt könyv, amelyet "virtuóz gyakorlatként" (Sunday Telegraph) üdvözöltek, inspiráló mű azok számára, akik abban reménykednek, hogy idősebb korukban felvirágozhatnak.