Valaki elhitette ezzel a gyerekkel: A Memoir

Olvasói vélemények

Regina Louise „Valakinek valaki” című memoárja a nevelőszülőként szerzett megrázó élményeit és a trauma maradandó hatásait mutatja be. Az olvasók értékelik az érzelmi mélységet és az eleven történetmesélést, amely kiemeli Regina rugalmasságát és a nevelőszülői rendszer fájdalmas valóságát. A könyv egyszerre inspiráló és megrázó, és betekintést nyújt a gyermekkori traumákba és a túlélésbe. Néhány olvasó azonban úgy érzi, hogy a történetből hiányoznak részek, és hogy a súlyos témája miatt nem minden közönség számára alkalmas.

⬤ Élénk és érzelmes történetmesélés, amely magával ragadja az olvasó figyelmét.
⬤ Regina túlélési útjának bemutatásával reményt és rugalmasságot sugall.
⬤ Értelmes nézőpontokat kínál a nevelőszülői rendszerről és a gyermekkori traumákról.
⬤ Sok olvasó találta átélhetőnek és érzelmileg hatásosnak a könyvet, és a nehézségek leküzdésének témájával is azonosulni tudott.
⬤ Magával ragadó írói stílus, ami miatt nehéz letenni.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a történetből fontos háttérinformációk maradnak ki, ami zavart okozhat.
⬤ A könyv súlyos témái, a bántalmazás és a trauma egyes olvasók számára nehézséget okozhatnak.
⬤ Az elbeszélői hézagok és az egyenetlen idővonal miatt időnként nehéz lehet követni a könyvet.
⬤ Néhány olvasó az eladóval kapcsolatos problémák miatt nem kielégítő állapotban kapta meg a könyvet.

(35 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Someone Has Led This Child to Believe: A Memoir

Könyv tartalma:

„Feltáró és nagyon szükséges.” -- Booklist

Ebben a kíméletlen, felejthetetlen memoárban Regina Louise elmeséli az amerikai nevelőszülői rendszerben tapasztalt elhanyagoltság leküzdésének igaz történetét. A társadalom egyik elhagyott gyermekeként szerzett tapasztalataira támaszkodva meséli el, hogyan került ki a kegyetlen, igazságtalan rendszerből, és hogyan tudott nemcsak túlélni, hanem fel is virágozni.

Miután Louise évekig ugrált egyik múló, gyakran bántalmazó otthonból a másikba, találkozik egy Jeanne Kerr nevű tanácsadóval. Louise fiatal életében először tudja meg, mit jelent az, hogy látják, akarják, megértik és szeretik. Miután Kerr sikertelenül megpróbálja örökbe fogadni Louise-t, a két lányt - látszólag örökre - elszakítják egymástól, és Louise folytatja útját egy megtört rendszer rideg, salakos táján, elviselve a magánzárkát, a túladagolt gyógyszereket és a felnőttek tetteit, akiknek látszólag eltökélt szándékuk, hogy meggyőzzék őt arról, hogy semmit sem érdemel, hogy ő egy senki. Louise azonban ahelyett, hogy elveszítené a boldogulásra való hajlandóságát, eltökélt marad, hogy megvalósítsa álmát, a felsőoktatást. Miután kiöregszik a rendszerből, Louise-t a felnőttkorba taszítják, és a traumától kísérve küzd az iskola befejezéséért, a karrierépítésért és a kapcsolatok kialakításáért. Ahogy ő fogalmaz, úgy érzi, lehetetlen volt "megérteni, hogyan kell a világban lenni".

Végül Louise megtanulja, hogyan nézzen szembe a múltjával, és hogyan gondolkodjon el a traumáin. Elkezd - szó szerint - egy új jövőt írni magának, egy újfajta életet. Louise nyers, olykor töredékes emlékeket, az aktájából származó valódi dokumentumokból vett részleteket és elegáns reflexiókat fon össze, hogy elmesélje fájdalmas neveltetésének történetét és azt, ami utána következett. Az eredmény gazdag, magával ragadó beszámoló egy elhagyott lány erőfeszítéseiről, hogy megtalálja a helyét a világban, embereket, akiket szerethet, és embereket, akik viszont szeretik őt.