Valami nem kóser itt: A „zsidó” sitcomok felemelkedése

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Something Ain't Kosher Here: The Rise of the 'Jewish' Sitcom

Könyv tartalma:

1989 és 2002 között példátlanul megugrott a kifejezetten zsidó főszereplőket tartalmazó amerikai sitcomok száma: harminckettő, szemben a megelőző negyven év hét sorozatával. Ezek közül több - a Mad About You, a The Nanny és a Friends - a legnépszerűbb és legbefolyásosabb sorozatok közé tartozott ebben az időszakban.

Egy műsort - a Seinfeldet - a kilencvenes évek "meghatározó" sorozataként emlegették. Emellett a forgatókönyvírók egyre gyakrabban alkottak "zsidó" karaktereket, bár a műsor közönsége nem feltétlenül annak érzékelte őket, Rachel Green a Jóbarátokban csak egy példa erre.

A Something Ain't Kosher Here című könyvében Vincent Brook két kulcskérdést tesz fel: Miért éppen ebben a történelmi pillanatban jelent meg ez a tendencia, és mi a jelentősége ennek a jelenségnek zsidók és nem zsidók számára egyaránt? Végigvezeti az olvasót a zsidó sitcom-trend három kulcsfontosságú szakaszán: A televíziózás korai évei az első zsidó sitcom, a The Goldbergs megjelenése előtt és után.

A második fázis, amelyben Amerika "Seinfeld jegyében " találta magát.

És a jelenlegi korszak, amit Brook "poszt-zsidóságnak" nevez.

A legfontosabb írókkal, producerekkel és "showrunnerekkel", mint David Kohan, ( Will and Grace ), Marta Kauffman ( Friends és Dream On ), Bill Prady ( Dharma and Greg ), Peter Mehlman és Carol Leifer ( Seinfeld ), valamint az egyes epizódok és sorozatok közeli olvasása azt a megkerülhetetlen következtetést vonja le, hogy feltérképezetlen "poszt-zsidó" területre léptünk. Brook feltárja, hogy a zsidók elfogadása a többségi fehér Amerikában éppen akkor, amikor az identitáspolitika a másság ünneplését helyezi előtérbe, megerősíti és egyben veszélyezteti a zsidók történelmileg egyedülálló bennfentes/kívülálló státuszát az amerikai társadalomban. Ez a paradoxon felborítja azt a kényes egyensúlyt, amely az amerikai zsidó identitás meghatározó eleme volt.

A zsidó sitcomok felemelkedése egy szélesebb körű küzdelmet képvisel, amelyben az amerikai zsidók és a televíziós ipar, ha nem is az amerikai társadalom egésze, egyre inkább egymásnak feszül - az egyedi etnikai identitás ünneplésének, de az asszimilációnak a vágya között tépelődnek: a függetlenséget kell érvényesíteni, de konszenzust kell teremteni, hogy a lehető legszélesebb közönséghez szóljanak. E könyv egyetlen olvasója sem fogja tudni többé ugyanúgy nézni ezeket a televíziós műsorokat.