Vallási háborúk Európában 1400-1536

Olvasói vélemények

Norman Housley „Vallási hadviselés Európában 1400-1536” című könyve a késő középkori vallási hadviselés elméletét és gyakorlatát vizsgálja, a hadtörténet helyett az ilyen konfliktusok ideológiai alapjaira és következményeire összpontosítva. Housley azt vizsgálja, hogy a vallási felfogás hogyan alakította a hadviselést, különösen a keresztes hadjáratokkal, a reformációval és a törökkel mint a vallási ellentét szimbólumával kapcsolatban.

A könyv alaposan feltárja a vallási hadviselés ideológiai alapjait, összekapcsolva a történelmi eszméket a modern konfliktusokkal. Érdekes betekintést nyújt a háborúzás mint vallási és politikai jelenség összetettségébe, rávilágítva az emberek különböző nézeteire a vallás nevében folytatott háború erkölcsiségével és céljával kapcsolatban.

Egyes olvasók talán korlátozónak találják, hogy a könyv a katonai események helyett az ideológiára összpontosít, mivel nem mélyül el konkrét csatákban és hadjáratokban. Emellett a sűrű teológiai és filozófiai fejtegetések nem minden közönség számára vonzóak, mivel az anyagot kihívásnak vagy ezoterikusnak érezheti.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Religious Warfare in Europe 1400-1536

Könyv tartalma:

A vallási háborúskodás visszatérő jellemzője volt az európai történelemnek.

Ebben az intelligens és olvasmányos új tanulmányban Norman Housley, a keresztes háborúk kiváló történésze ismerteti és elemzi a szent háború főbb megnyilvánulásait a huszita háborúktól a reformáció első nemzedékéig tartó időszakban. A kontextus egyszerre volt kihívás és terjeszkedés.

Az oszmán törökök példátlan külső fenyegetést jelentettek a „keresztény köztársaságra”, miközben a tanbeli nézeteltérések, az államok közötti állandó háborúk és a lázadások belülről erodálták azt. Ez a könyv jelentős hozzájárulás mind a keresztes hadjáratok történetéhez, mind a kora újkori vallásháborúk tanulmányozásához. Housley professzor a keresztes háború és a tágabb értelemben vett vallási háború közötti kölcsönhatást vizsgálja, és amellett érvel, hogy a XVI.

és XVII. századi vallási erőszak szerves volt, abban az értelemben, hogy az európai társadalomban mélyen gyökerező hajlamokból fakadt.