Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Real Hallucinations: Psychiatric Illness, Intentionality, and the Interpersonal World
Könyv tartalma:
Filozófiai beszámoló a tapasztalat szerkezetéről és arról, hogy az hogyan függ a személyközi kapcsolatoktól, a hallás utáni verbális hallucinációk és a gondolatbeillesztés tanulmányozásán keresztül.
A Valódi hallucinációkban Matthew Ratcliffe filozófiai vizsgálatot nyújt az emberi tapasztalat szerkezetéről, annak a megzavarással szembeni sebezhetőségéről, valamint arról, hogy miként alakítják azt a más emberekkel való kapcsolatok. Arra a látszólag egyszerű kérdésre összpontosít, hogyan sikerül különbséget tennünk az érzékelés, az emlékezés, a képzelet és a gondolkodás tapasztalatai között. E kérdés megválaszolásához először az auditív verbális hallucinációk (általában úgy határozzák meg, hogy hangot hallunk a beszélő távollétében) és a gondolatbeillesztés (valahogyan saját gondolatainkat valaki más gondolataként éljük át) részletes elemzését dolgozza ki. Megmutatja, hogy a gondolatbeillesztés és számos "hallucinációként" címkézett élmény a személy azon érzésének zavaraiból áll, hogy egyfajta szándékos állapotban van, nem pedig egy másikban.
Ratcliffe a továbbiakban amellett érvel, hogy az ilyen élmények a szándékosság struktúrájának kevésbé kifejezett, de szélesebb körű változásainak hátterében jelentkeznek. Ennek során a traumával, a skizofréniával és a mély gyásszal kapcsolatos élményformákat veszi figyelembe.
Az általános álláspont az, hogy a tapasztalatnak alapvetően időbeli struktúrája van, amely a szándékos állapotok típusaira jellemző anticipációs és beteljesedési mintákat foglal magában, amelyek fenomenológiai megkülönböztetésükre szolgálnak. Ennek a struktúrának a zavara különböző típusú anomális tapasztalatokhoz vezethet. Fontos, hogy a várakozás-teljesítés mintákat az interperszonális tapasztalatok és interakciók fenntartják, szabályozzák és megzavarják. Ebből következik, hogy az emberi tapasztalat integritása, beleértve a legalapvetőbb én-érzetet is, elválaszthatatlan attól, hogy hogyan viszonyulunk más emberekhez és a társas világ egészéhez.
