Olvasói vélemények
Összegzés:Jim Rickards „Valutaháborúk” című könyve kritikus pillantást vet a valuta, mint gazdasági és nemzetbiztonsági eszköz fejlődésére. A történelmi valutaháborúk és a jelenlegi gazdasági körülmények közötti kapcsolatokat és a jövőbeli pénzügyi válságokra vonatkozó előrejelzéseket vezeti le. A kritikák általában dicsérik a könyvet az éleslátó történelmi távlatok és a közérthető írásmód miatt, ugyanakkor aggodalmukat fejezik ki a szerző feltételezéseivel és előrejelzéseivel kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Kiváló történelmi betekintés a valutaháborúkba és azok gazdaságokra gyakorolt hatásaiba.
⬤ A közgazdasági ismeretekkel nem rendelkező olvasók számára is érthető stílusban íródott.
⬤ Átfogó megértést nyújt a valutaértékelés és a nemzetbiztonság közötti kölcsönhatásról.
⬤ A szerző komplex elméleteket, például a komplexitáselméletet is integrálja a gazdasági jelenségek magyarázatához.
⬤ Olyan gyakorlati ismereteket kínál, amelyek segíthetnek a befektetőknek és a nagyközönségnek megérteni a globális pénzügyi dinamikát.
Hátrányok:⬤ Néhány kritika pontatlanságokat és túlságosan optimista politikai ajánlásokat jegyez.
⬤ A kritikusok szerint a könyv egyes részei nem elég mélyrehatóak, különösen a kormányzati ösztönzőkkel kapcsolatos alternatív megoldások tekintetében.
⬤ A szerző előrejelzéseit potenciálisan pánikkeltőnek tartják, vagy olyan feltételezéseken alapulnak, amelyek nem biztos, hogy helytállóak.
⬤ Néhány kritikus szerint a könyv szerkezete összefüggéstelen, és egyes kulcsfogalmak részletes elemzése hiányzik belőle.
(794 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Currency Wars: The Making of the Next Global Crisis
Könyv tartalma:
1971-ben Nixon elnök nemzeti árellenőrzést vezetett be, és kivezette az Egyesült Államokat az aranystandardból, ami egy olyan szélsőséges intézkedés volt, amelynek célja az volt, hogy véget vessen a folyamatban lévő valutaháborúnak, amely tönkretette az amerikai dollárba vetett hitet. Ma egy új valutaháborúban vagyunk benne, és ezúttal a következmények sokkal rosszabbak lesznek, mint amilyenekkel Nixon szembesült.
A valutaháborúk a nemzetközi gazdaság egyik legpusztítóbb és legrettegettebb következményei. Legjobb esetben is csak azt a szomorú látványt nyújtják, hogy az országok ellopják a növekedést a kereskedelmi partnereiktől. A legrosszabb esetben infláció, recesszió, megtorlás és néha tényleges erőszak egymást követő rohamaivá fajulnak. Ha a következő valutaháborút nem fékezik, az a 2008-as pániknál is súlyosabb válsághoz vezethet.
A valutaháborúk már korábban is előfordultak - csak a múlt században kétszer -, és mindig rosszul végződtek. Újra és újra összeomlottak a papírpénzek, befagyasztották a vagyont, elkobozták az aranyat, és tőkekontrollt vezettek be. A következő összeomlás pedig már régóta esedékes. A dollár elértéktelenedéséről, a görögországi és írországi mentőcsomagokról és a kínai valutamanipulációról szóló legutóbbi szalagcímek mind a növekvő konfliktust jelzik.
Ahogy James Rickards a Currency Wars című könyvében érvel, ez nem csak a közgazdászok és a befektetők aggodalma. Az Egyesült Államok komoly nemzetbiztonsági fenyegetésekkel néz szembe, a Kína titkos aranyvásárlásaitól kezdve a szuverén vagyonalapok rejtett terveiig. Minden egyes fenyegetésnél nagyobb a dollár összeomlásának nagyon is valós veszélye.
Sok megfigyelő számára zavarba ejtő, hogy a közgazdászok nem látták előre vagy nem tudták megelőzni az elmúlt évek gazdasági katasztrófáit. Elméleteik nemhogy nem tudták megakadályozni a szerencsétlenséget, de még súlyosbítják is a valutaháborút. Az amerikai jegybank a pénzügyek történetének legnagyobb szerencsejátékába bocsátkozott, a gazdaság ösztönzésére tett tartós erőfeszítésekbe a trillió dolláros nagyságrendű pénznyomtatással. Megoldásai rejtett új veszélyeket rejtenek, miközben a jelenlegi dilemmák egyikét sem oldják meg.
Bár az új valutaháború kimenetele még nem biztos, a legrosszabb forgatókönyv valamelyik változata szinte elkerülhetetlen, ha az USA és a világ gazdasági vezetői nem tanulnak elődeik hibáiból. Rickards kibogozza a jelenlegi közpolitikát vezérlő elhibázott paradigmák, vágyálmok és arrogancia hálóját, és megmutatja az utat egy megalapozottabb és hatékonyabb cselekvés felé.
