Van itthon jégkrém?: Túlélni az Alzheimer-kórban, szorongásban és COPD-ben szenvedő szerettem ápolásának kihívásait

Olvasói vélemények

A könyv szívből jövő és mélyreható beszámolót nyújt a szerzőnek az Alzheimer-kórban és más betegségekben szenvedő szerettei ápolójaként szerzett tapasztalatairól. Személyes történetek és gyakorlati tanácsok keverékét kínálja, hangsúlyozva az érzelmi utat és a gondozók támogatásának fontosságát.

⬤ Valódi betekintést és együttérzést nyújt az ápolók mindennapjaiba.
⬤ Rávilágít a gondozás érzelmi megpróbáltatásaira és örömeire is.
⬤ Hasznos tanácsokat és forrásokat nyújt az ápolók számára.
⬤ Ösztönzi az ápolók közösségérzetét, biztosítva őket arról, hogy nincsenek egyedül.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely magával ragadja az olvasót, és átélhető tapasztalatokat nyújt.

⬤ Néhány olvasónak jobban tetszenek a gondozással kapcsolatos technikai vagy klinikai információk.
⬤ Túlságosan személyesnek tűnhet azok számára, akik gyakorlati útmutatót keresnek, mivel a szerző érzelmi útjára összpontosít.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Is There Any Ice Cream?: Surviving the Challenges of Caregiving for a Loved One with Alzheimer's, Anxiety, and COPD

Könyv tartalma:

2018-ban a Kanadai Alzheimer Társaság honlapja szerint Kanadában több mint félmillió ember él demenciával. Ugyanebben az évben az Alzheimer Társaság honlapja arról számolt be, hogy több mint 5. 7 millióan élnek az Egyesült Államokban a memóriavesztés valamelyik formájával. A gyanútlan családtagoknak figyelmeztetés és képzés nélkül kellett beleugraniuk a gondozó szerepébe. Gyakran a gondozó a házastárs volt. Sok ápoló összezavarodott, kihívást jelentett, és végül túlterhelte a szerettük ápolásával járó stressz.

Judith Allen Shone ebbe a kategóriába tartozott. Soha nem jutott eszébe, hogy megkérdezze, "mi van, ha" szerelme megbetegszik, és egyedül neki kell gondoskodnia róla. Álmában sem gondolta volna, hogy egyszer egyedül kell majd gondoskodnia róla. De pontosan ez történt. Az ő tapasztalataiból Shone arra a meggyőződésre jutott, hogy egyetlen ápolónak sem szabad félve vagy egyedül járnia az útját.

A minden ápolónak és az ápolókat támogatóknak írt könyvben Shone a humorral zsonglőrködik az éleslátással, miközben egy képzetlen és kétségbeesett ápoló történetét meséli el, aki memoár-történeti stílusban meséli el félelmetes tapasztalatait, amelyeket a COPD-ben, Alzheimer-kórban, érrendszeri demenciában, rákban és szorongásban szenvedő szerettéről való gondoskodás érzelmi káosza kísér, és időnként rejtélyek merülnek fel. Tartalmaz egy sikeres beavatkozást.