Vándorló görögök: Az ókori görög diaszpóra Homérosz korától Nagy Sándor haláláig

Olvasói vélemények

A könyv rendszerezett elemzést nyújt a nem rendezett görögök életéről, különböző csoportokba sorolva őket, és korlátozott ókori történelmi hivatkozásokon keresztül tárgyalja tapasztalataikat. Bár a könyv izgalmas áttekintést és értékes meglátásokat nyújt, egyes olvasók számára az irodalmi stílusa akadémikus és nem az ő ízlésüknek megfelelő lehet.

⬤ Az információk szervezett és világos bemutatása
⬤ elemző módon számol be a nem polkorrekt görögök el nem mondott történeteiről
⬤ mind a tudósok, mind az általános olvasók számára hasznos
⬤ érdekes mellékleteket és elgondolkodtató kérdéseket tartalmaz.

⬤ Az irodalmi stílus egy egyetemi dolgozatra hasonlít, ami nem minden olvasónak tetszhet
⬤ egyesek számára a modern összehasonlítások nem segítőkészek
⬤ nem mindenki számára lebilincselő, amit egy olvasó háromcsillagos értékelése is jelez.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Wandering Greeks: The Ancient Greek Diaspora from the Age of Homer to the Death of Alexander the Great

Könyv tartalma:

A legtöbb klasszikus szerző és modern történész az ókori görög világot lényegében stabilnak, sőt statikusnak ábrázolja, miután az úgynevezett gyarmatosítási mozgalom véget ért.

Robert Garland azonban azt állítja, hogy a görögök rendkívül mobilisak voltak, hogy mozgásuk elengedhetetlen volt társadalmuk túléléséhez, sikeréhez és puszta fenntarthatóságához, és hogy ez a vándorlás kultúrájuk meghatározó jellemzőjévé vált. Egy elhanyagolt, de lényeges témával foglalkozva a Vándorló görögök című könyv a Kr.

e. 700 és 325 között több tízezer ember diaszpórájára összpontosít, bemutatva, hogy a görögök milyen mértékben kényszerülhettek arra, hogy politikai felfordulás, elnyomás, szegénység, háborúk vagy egyszerűen csak a jobblétre való törekvés miatt elhagyják otthonukat. A könyv megpróbál beleélni magát ezeknek a vándoroknak a gondolkodásmódjába, és érthetően és együttérzően mutatja be, mit jelentett az ókori görögök számára, hogy megváljanak mindenkitől és mindentől, ami kedves volt számukra, hogy máshol kezdjenek új életet - vagy akár hajléktalanná váljanak, és a nyílt úton vagy a nyílt tengeren éljenek, anélkül, hogy útjuknak vége lenne.

Minden fejezet a "vándorok" egy-egy típusát határozza meg, köztük a tengerentúli telepeseket, a kitelepítetteket, az evakuáltakat, a menedékkérőket, a szökevényeket, a gazdasági migránsokat és a vándorlókat, és a könyv foglalkozik a hazatelepüléssel és a "hordozható polisz" eszméjével is. Az eredmény az ókori Görögországnak mint a kitelepítettek kultúrájának eleven és egyedülálló portréja.