Vanishing Coup: A világtörténelem mintája 1310 óta

Olvasói vélemények

Az „Eltűnő puccs: The Pattern of World History Since 1310” című könyvében Ivan Perkins azt vizsgálja, hogy miért gyakoriak az államcsínyek egyes államokban, de miért elképzelhetetlenek más államokban, és azt állítja, hogy a széles körben elfogadott politikai szabályrendszer jelenléte a stabilitásnak és a demokráciának felel meg. Míg egyes kritikusok a Perkins által felvetett kérdéseket éleslátónak, a könyvet pedig lebilincselőnek találták, mások kritizálták az elemzést a nem kellő mélység és az anekdotákra való támaszkodás miatt.

A könyv fontos kérdéseket vet fel a puccsok természetéről, valamint a demokráciához és a jogállamisághoz való viszonyukról. A könyv jól megalapozott, szórakoztató és megragadó történeteket tartalmaz, így a legkülönbözőbb közönség számára is élvezetes olvasmány.

Az elemzést kritika éri a mélység hiánya miatt, mivel számos releváns tényező alapos feltárás nélkül társul. Egyes kritikusok úgy vélték, hogy Perkins nem ad meggyőző válaszokat vagy nem nyújt merész történelmi szociológiát, túlságosan a történelmi anekdotákra támaszkodik, és nem magyarázza meg a jogállamiság kialakulását a különböző kontextusokban.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Vanishing Coup: The Pattern of World History since 1310

Könyv tartalma:

Hogyan tudott a Velencei Köztársaság 486 évig egyetlen államcsíny vagy puccskísérlet nélkül fennállni? Vajon ugyanaz az erő, amely 1746 óta stabilitást teremtett Nagy-Britanniában, 1776 óta az Egyesült Államokban, és egyre több országban világszerte? Ez az átgondolt és lebilincselő könyv a világtörténelemben és a világpolitikában központi szerepet játszó puccsok első átfogó elemzését nyújtja. Ivan Perkins a puccsok történetével és belső működésével kapcsolatos kiterjedt kutatásaira támaszkodva magyarázza el, hogyan tudott egy kisszámú, de egyre növekvő számú nemzet megmenekülni a krónikus erőszak elől, és hogyan tudott olyan államokat építeni, amelyekben a hatalom átadása folyamatosan békésen zajlik.

Az olvasók felfedezhetik az emelkedő puccsmentes övezetet, a 486 éves stabilitás mögött álló velencei barokk rendszertől a mai nehézkes, de hatékony szingapúri rezsimig. Útközben a szerző elmeséli a történelem legmegragadóbb politikai intrikáit: a Tarquinius Superbus római király elleni spontán utcai felkelést, a bengáli tisztviselők cselszövéseit, amelyek elindították a Brit Birodalmat, és a félelmeket, amelyek Pinochet tábornokot arra kényszerítették, hogy csatlakozzon egy puccshoz, és Chile diktátora legyen. Perkins részletesen megvizsgálja az első három puccsmentes államot.

Érvel a stabilitás szokásos elmélete ellen, amely szerint a hivatásos katonatisztek olyan alaposan ki vannak képezve az etikára és a polgári ellenőrzésre, hogy elképzelhetetlen lenne puccsot vezetni. Ehelyett egy új és egyszerűbb értelmezést javasol: a stabilitás alapja nem az etika, hanem a jog.

A pártatlan jogállamiság gyengíti a személyes lojalitási kapcsolatokat, különösen a politikai-katonai intézményrendszeren belül, és gátolja a nagyszabású bűnös összeesküvéseket. A könyv a "demokratikus béke" új magyarázatával zárul, és megmutatja, hogy a puccsmentes államok miért kötnek tartós szövetségeket.