Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.
Sara Eliza Johnson várva várt második gyűjteménye az emberi érzelmek és tapasztalatok nyomába ered egy gótikus, jeges és kozmikus léptékű tájon.
A fizika által informált elmével és az égbe temetésre vágyó szívvel a Vapor 's epikus víziója a mikroszkopikusból a távcsövesbe kanyarodik, felidézve az antropocént egy folyamatosan haldokló test és bolygó számára: "So alone / I open like a grave", Johnson krónikázik szerelméről "all this emptiness, this warp and transparentence, the whorl of atoms I brush from your brow", és azt fontolgatja, hogy "each skull, / like a geode, holds a crystal colony inside.".
A Vapor szinte mindenütt összefűzi a csillagokat a mikrobákkal, az óceánokat az űrrel, a szerelmet a fájdalommal, összeomlasztva az időt és a teret, hogy minden egyszerre konvergáljon. Vér és méz, tűz és árnyék, még a halál és a kegyelem is másodlagossá válik egy mélységesen állandó áramlásban. A napfénnyel szemben Johnson azon tűnődik, mit jelentene, ha "a szájamat a / szájára tenném, kiszívnám a folyadékot / a torkából, és odaadnám / neki a leheletemet, a bőrömet, / ami egykor az én / árnyékom volt", míg máshol a Hold "olvadt, ősi vörös, és alján egy kimeneti seb, amely egy másik tengerbe nyílik, makulátlan és kék, amely egy halott bolygót is virágzásba tudna mozdítani".
A Vaporban Sara Eliza Johnson a fizikai világ és a benne mozgó test mélyreható fordítójaként mutatkozik be, olyan versekkel, amelyek megmutatják, hogyan kell meghalni és élni.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)