Várva, hogy leszakadjon az ég: A vertikalitás kora az amerikai elbeszélésekben

Eredeti címe:

Waiting for the Sky to Fall: The Age of Verticality in American Narrative

Könyv tartalma:

Várva, hogy leszakadjon az ég: The Age of Verticality in American Narrative (A függőlegesség kora az amerikai narratívában) című könyvében Ruth Mackay a repülés, a súlyos zuhanások és az összeomló tornyok alakjait követi nyomon, amelyek mind a 9/11 előtti és utáni amerikai narratívákat kísérik. Mackay megvizsgálja, hogy ezek az események hogyan előlegezik meg a 9/11-et, és feltárja a horizontális tér "vége" által hagyott narratív maradványokat - amikor a telepesek elérték Amerika csendes-óceáni partvidékét, és nem hagytak sehol nyugatra a kontinensen.

Ezután az ikertornyok leomlásának utóéletével folytatja. Ez az időszak a vertikalitás korszakát jelöli: egy olyan korszakot, amely a tér határainak átalakult fogalmát kínálja, szorongással és félelemmel összefonódva.

Mackay ezzel a tanulmányával azt kérdezi: Milyen burkolt módon szivárgott be a vertikalitás az amerikai narratívába? Miért térnek vissza a huszadik században a fel és le metaforái? Jonathan Safran Foer Extremely Loud and Incredibly Close című művének, Winsor McCay Little Nemo in Slumberland című képregényének, Upton Sinclair Oil! című művének és annak filmes feldolgozásának, a There Will Be Bloodnak, Allen Ginsbergnek az atombomba költői boncolgatásának, valamint Leslie Marmon Silkónak az Almanac of the Dead című művében a repülésről alkotott elképzeléseinek közeli olvasásával ez az interdiszciplináris tanulmány Philippe Petitnek az ikertornyok között tett kötéltáncának megvitatásával zárul. A Waiting for the Sky to Fall azt vizsgálja, hogy a vertikális reprezentáció hogyan ragaszkodik a fizikailag és vizuálisan zavarba ejtő, nyugtalanító vagy akár traumatikus eseményekhez, és gyakran hogyan alakítja át azok asszociációit.