Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Free at Last to Vote: The Alabama Origins of the 1965 Voting Rights Act
Bár a múlt századi szabadságfelvonulások hősiességét sokáig a faji megkülönböztetés felszámolásának tulajdonítják majd, a polgárjogi törvényhozás sokat köszönhet a déli bírósági termekben csendben végzett munkának. Ez a könyv kibővíti a választójogi törvény létrejöttének megértését azzal, hogy több kulcsfontosságú alabamai ügyre összpontosít, amelyek előkészítették az utat e mérföldkőnek számító jogszabályhoz.
Brian Landsberg - aki maga is részt vett számos ilyen perben - azt állítja, hogy az Igazságügyi Minisztérium peres ügyei jelentősen hozzájárultak az 1965-ös, mérföldkőnek számító szavazati jogról szóló törvény tartalmának kialakításához. E perek alapos elemzése megmutatja, hogyan segítettek előkészíteni az utat a szövetségi hatalom drámai kiterjesztéséhez a választójogi törvények rasszista végrehajtása elleni küzdelemben. Az 1957 és 1965 között indított hetven szavazati jogi perből háromra összpontosítva feltárja, hogy az igazságügyi minisztérium, amely újonnan felhatalmazást kapott arra, hogy polgári pereket indítson a választójogi diszkrimináció ellen, agresszívan folytatta a rekonstrukciós módosítások érvényesítésére irányuló erőfeszítéseit.
Ezek az Elmore, Sumter és Perry megyei ügyek segítettek feltárni a tizenötödik módosítás célkitűzései és a déli választói névjegyzékek gyakorlata közötti szakadékot - és a mély déli és az ország többi részének gyakorlata közötti ugyanilyen mély szakadékot -, megmutatva, hogy a faji semlegesség egyszerű követelménye nem elég a diszkrimináció elleni védelemhez. A VRA számos olyan szigorú jogorvoslati intézkedést fogadott el, amelyek ezekből a perekből születtek, beleértve a szövetségi tisztviselők kinevezését a választások megfigyelésére és a választásra jogosultak listájának vezetésére, valamint azt, hogy a helyi választási eljárások módosításához szövetségi jóváhagyásra van szükség.
Landsberg rávilágít a polgárjogi mozgalom történetének egy régóta elhanyagolt, de létfontosságú fejezetére, és emberi arcot ad a választójogért folytatott küzdelemnek, jobban megértve a feketék regisztrációra tett erőfeszítéseit, a mérsékelt fehérek kételyeit és a szövetségi ügynökök szerepét a választójog védelmében. Tanulmánya különösen üdvözlendő a VRA közelmúltbeli, 2006-os megújítása körüli viták fényében, amelyek a VRA előtti Délre vetettek pillantásokat, valamint a választójog-elvonás új és újonnan megjelenő formái miatti jelenlegi aggodalmak fényében.
