Végső megoldások: Tömeggyilkosságok és népirtás a huszadik században

Olvasói vélemények

A könyv alaposan elemzi a népirtást és a tömeggyilkosságokat, különböző típusokba sorolja őket, és hangsúlyozza a vezetők befolyását az ilyen tragédiák elindításában. Bár sok kritikus értékeli a könyv logikus felépítését és mélységét, vannak kritikák a bonyolult történelmi összefüggések túlzott leegyszerűsítésével és a szerző hadviseléssel kapcsolatos szemléletével kapcsolatban.

A könyv módszertanilag felépített és elgondolkodtató, világos betekintést nyújt a tömeggyilkosságok okaiba és osztályozásába. A recenzensek elismerően nyilatkoznak arról, hogy a könyv a politikai döntéshozók számára kritikus forrásként szolgálhat, és hogy elfogulatlanul kezeli az érzékeny témákat. Valentino elemzése kiemeli a vezetés döntő szerepét a népirtás bekövetkezésében.

Egyes kritikusok szerint Valentino osztályozásai alábecsülik a történelmi összetettséget, például a szélesebb társadalmi támogatottság részvételét a népirtásokban. Aggályok merülnek fel az általa javasolt megoldások gyakorlati megvalósíthatóságával kapcsolatban, nevezetesen azzal az elképzeléssel kapcsolatban, hogy a tömeggyilkosságok megelőzése érdekében egyszerűen eltávolítanák a vezetőket. Emellett egyes kritikák bírálják a szerzőnek a háború és a polgári áldozatok értelmezését, azt sugallva, hogy figyelmen kívül hagyja a jelentős történelmi összefüggéseket.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Final Solutions: Mass Killing and Genocide in the Twentieth Century

Könyv tartalma:

Benjamin A. Valentino megállapítja, hogy az etnikai gyűlölet vagy megkülönböztetés, a nem demokratikus kormányzati rendszerek és a társadalom működési zavarai sokkal kisebb szerepet játszanak a tömeggyilkosságokban és népirtásokban, mint azt általában feltételezik. Kimutatja, hogy a tömeggyilkosságok lendülete általában egy viszonylag kis számú, befolyásos vezetőkből álló csoportból ered, és gyakran a társadalom szélesebb rétegeinek aktív támogatása nélkül valósul meg. Véleménye szerint a tömeggyilkosság brutális politikai vagy katonai stratégia, amelyet a vezetők legfontosabb céljainak elérésére, a hatalmukat fenyegető veszélyek elhárítására és a legnehezebb problémáik megoldására terveztek.

Annak érdekében, hogy a huszadik században elkövetett tömeggyilkosságok teljes skáláját megragadja, Valentino nem korlátozza elemzését az etnikai csoportok ellen irányuló erőszakra vagy az áldozati csoportok mint olyanok megsemmisítésére irányuló kísérletre, mint a népirtásról szóló legtöbb korábbi tanulmány. A tömeggyilkosságot inkább tágan határozza meg, mint nem harcolók nagyszámú ember szándékos meggyilkolását, és mennyiségi kritériumként az öt év alatt 50 000 vagy annál több ember halálát használja.

A Végső megoldások a tömeggyilkosságok három típusára összpontosít: a kommunista tömeggyilkosságokra, mint amilyeneket a Szovjetunióban, Kínában és Kambodzsában hajtottak végre; az etnikai népirtásokra, mint Örményországban, a náci Németországban és Ruandában; és a "gerillaellenes" kampányokra, beleértve a brutális guatemalai polgárháborút és Afganisztán szovjet megszállását. Valentino azzal zárja a könyvet, hogy a tömeggyilkosságok megelőzésére tett kísérletek során a gyilkosságok felbujtásáért és megszervezéséért felelős vezetők és kis csoportok lefegyverzésére és hatalomból való eltávolítására kell összpontosítani.