Olvasói vélemények
Összegzés:A Final Flight Final Fight Erin Miller inspiráló történetét meséli el, aki nagymamája, a női légierő pilótája (WASP) tiszteletére indult, hogy az Arlingtoni Nemzeti Temetőben temessék el. A könyv ötvözi a személyes elbeszélést, a történelmi összefüggéseket és a WASP-ket sújtó jogalkotási akadályokat, megragadva a második világháború alatti hozzájárulásukat és az elismerésükért folytatott kitartó küzdelmet.
Előnyök:A könyv jól megírt, magával ragadó, és a személyes történeteket a WASP-ről szóló történelmi elbeszéléssel ötvözi. Az olvasók nagyra értékelik a jogalkotási folyamat alapos részletességét és Erin nagymamájával való kapcsolatának érzelmi mélységét. Sokan találták inspirálónak, tanulságosnak és lebilincselő olvasmánynak, amely a történelem egy gyakran figyelmen kívül hagyott részére világít rá.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv időnként kissé ismétlődő és túlságosan részletes, ami ronthatta az általános olvasmányélményt. Néhány vélemény szerint érzelmileg nehéz olvasmány lehet, különösen azok számára, akik elvesztették szeretteiket.
(43 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Final Flight Final Fight: My grandmother, the WASP, and Arlington National Cemetery
Könyv tartalma:
Amikor az Arlingtoni Nemzeti Temető nem fogadta el nagymamám utolsó kérését, hogy ott helyezzék nyugalomra, nem voltam hajlandó hagyni, hogy veterán öröksége vele együtt haljon meg.
Nagymamám, Elaine Danforth Harmon pilótaként a második világháborúban a Women Airforce Service Pilots (WASP) kötelékében repült. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok hadseregének első női repülőcsoportjához tartoztak, a WASP-t hivatalosan nem ismerték el a hadsereg tagjaként, mivel a Capitol Hillen és azon túl is diszkriminatív gondolkodásmódot folytattak a nemekről. Nők repülőgépen? Túlságosan is progresszív a II. világháború korszakában.
Amikor fiatal voltam, úgy gondoltam, hogy nagyanyám utazásai, amelyeken kitüntetéseket vett át, vagy a Fehér Házba látogatott, vagy előadásokat tartott a szolgálatban töltött idejéről, a hobbija volt. Tudtam, hogy mit tett, és tudtam, hogy az 1970-es években lobbiztak a kongresszusban, hogy megkapják a veteránstátuszt, amit a háború alatt megtagadtak tőlük. Ettől kezdve a nagymamám bárkivel, aki csak meghallgatta, megosztotta a történetét a második világháború alatti WASP szolgálatáról.
De csak halála után értettem meg teljesen, hogy miért beszélt annyi éven át a WASP-nál töltött szolgálatáról. Nagymamám utolsó kívánsága az volt, hogy az Arlingtoni Nemzeti Temetőben helyezzék örök nyugalomra. A családunkat meglepte, amikor a temetőt kezelő Egyesült Államok hadserege megtagadta, hogy a WASP, és így nagymamám is, jogosult lenne a temetőben való elhelyezésre.
A hadsereg a rossz családnak mondott nemet.
Én vezettem a családunk kampányát a nagymamám és az összes WASP nő nevében a közösségi médián, a hagyományos hírcsatornákon és a Capitol Hillen keresztül, hogy harcoljunk az egyenlő elismerésükért a nemzet egyik legismertebb temetőjében. Nagyanyám utolsó harca az utolsó repülése után következett - de megtiszteltetés volt számomra, hogy a nyomdokaiba léphettem, hogy öröksége ne merüljön feledésbe.
