
End Ceremonies
End Ceremonies Stuart McPherson hol gyengéd, hol sebzett, a versek kifelé robbanó, csodálatos képek galaxisába és „polipszemek végtelen sokaságába”.
A témák gyakran sötétek, puszta kézzel küzdenek az önfelfedezésben és az identitásban fellelhető kettősségekkel, de olyan lebilincselő, kísérteties és hipnotikus hangnemben íródnak, hogy a mű ellenállhatatlanná válik. Ezek a lezárás és az újjászületés versei, ahol a „kísértetek alakjai követelik, hogy kiűzzük őket”.