Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv vegyes kritikákat kap, egyes olvasók éleslátónak és humorosnak találják, míg mások ötlettelen gondolatok rendezetlen gyűjteményének tartják. A pesszimizmus rajongói értékelik a mélységét és a komorságában rejlő humort, a kritikusok szerint azonban hiányzik belőle az eredetiség és a koherencia.
Előnyök:⬤ Éleslátó és közérthető írás
⬤ humoros és magával ragadó
⬤ a pesszimizmus mélyreható feltárása
⬤ élvezetes azoknak, akik azonosulnak a rettegés érzésével
⬤ érdekes életrajzokat tartalmaz a pesszimista gondolkodókról.
Hátrányok:⬤ Rendezetlen és hiányzik belőle a koherencia
⬤ sok részletet összefüggéseiből kiragadottnak érzünk
⬤ ismétlődő és nem eredeti gondolatok
⬤ mély depresszió érzetét keltheti
⬤ egyes olvasók triviálisnak találják a bevett filozófiai művekhez képest.
(13 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Infinite Resignation
Könyv tartalma:
"Tudományos tanácsok sötét időkre." -- The New Yorker.
"Egy tonnányi nyomorúságot és sok társaságot nyújt." -- New York Times.
"Valószínűleg a filozófia egyetlen strandolvasmánya." -- Vice
A "nihilista áhítat", a filozófiáról és a pesszimizmusról szóló aforizmák, töredékek és megfigyelések gyűjteménye nyers pillantást vet az emberi állapotra.
Sötét idők állnak körülöttünk és előttünk, és mi mással élhetnénk túl jobban a közelgő apokalipszist, mint azzal, hogy elmerülünk a pesszimizmus legnagyobb gondolkodóinak néhány írásában, amelyeket Eugene Thacker, a kortárs klasszikus, A bolygó porában című könyv szerzője saját gondolataival hozott össze a témáról.
A filozófiai és személyes aforizmákból, töredékekből és megfigyelésekből álló Végtelen lemondás a pesszimizmus körvonalait követi nyomon, amely gyakran egy filozófiai álláspont és egy rossz hozzáállás között vergődik. Thacker a világegyetem "közömbösség fenyegető szakadékáról" elmélkedve számos filozófus pesszimizmusát vizsgálja, a jól ismertektől (Nietzsche, Schopenhauer, Camus) a kevésbé ismertekig (E. M. Cioran, Lev Shestov, Miguel de Unamuno). Az olvasók elgondolkodtatónak találják majd Thacker a kereszténység és a buddhizmus számos témájának kezelését, valamint az irodalmi személyiségekkel való foglalkozását (Dosztojevszkijtől Thomas Bernhardig, Osamu Dazaiig és Fernando Pessoáig), akiknek pesszimizmusa a világgal kapcsolatban egyszerre inspirálja és nyomasztja Thackert.
A Végtelen lemondás egyszerre melankolikus, embergyűlölő és sötéten vicces, a Végtelen lemondás pedig üdvözlendő ellenszere korunk túláradó ostobaságának.
