Végtelen változatosság: Irodalmi találmányok, teológia és a fajták rendezetlensége, 1688-1730

Eredeti címe:

Infinite Variety: Literary Invention, Theology, and the Disorder of Kinds, 1688-1730

Könyv tartalma:

A tizenhetedik század felfordulásai által megzavarodva az angol írók, köztük Thomas Hobbes, Richard Blackmore, John Locke, Jonathan Swift és Daniel Defoe elérték, hogy a rend helyett a rendetlenség legyen a dolgok természetes állapota. Vonzódtak a voluntarizmushoz, egy olyan teológiához, amely az akaratlagos teremtőt hangsúlyozta, és tagadta, hogy a természet megtestesíti az igazságot és a szépséget. Wolfram Schmidgen szerint az önkéntesség egyszerre adott teológiai keretet és esztétikai szabadságot. A Végtelen változatosságban rekonstruálja az irodalmi találmányok e voluntarista hagyományát.

Schmidgen szerint amint elfogadtuk, hogy a teremtés akaratlagos, a rend pedig önkényes, a létező fajtahierarchiák elvesztették normatív értéküket. Az irodalmi invenció ennek következtében radikalizálódhatott. Elismerve, hogy az akarat vezérli a teremtést, az olyan írók, mint Blackmore és Locke, megfordították a kompozíció szabályait, és hagyták, hogy az energia uralja a struktúrát, az anyag teremtse meg a formát, és a részek értékesebbek legyenek az egésznél. Az irodalmi, vallási és filozófiai művekben a voluntarizmus engedélyezte, hogy a természetestől a deformált, a végtelen és a kontrafaktuális felé haladjunk.

A Végtelen változatosság az ontológia mint az irodalmi találmányok magyarázó kontextusának visszaszerzésével egy olyan esztétika briliánsan tanult elemzését nyújtja, amelyet nem a szekularizmus felemelkedése, hanem annak ellentéte keretez. Ez a könyv megfogalmazza, hogyan alakította a vallásos hit a modern irodalmi gyakorlatot, beleértve a regényes realizmust is, és mindazok számára érdekes lehet, akik komolyan gondolkodnak az irodalom, a vallás és a filozófia kapcsolatáról.