Végtelen virrasztás

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák szerint a könyv részletes és átfogó beszámolót nyújt a Commonwealth War Graves Commissionről, így a témában előismeretekkel rendelkezők számára is értékes. Dicsérik az írói minőséget és a háborús megemlékezésekbe való betekintést, bár a témában újonnan járók számára talán túlterhelő lehet.

Átfogó és részletes munka, jól megírt, értékes betekintést nyújt a haditemetők történetébe és rendeltetésére, erősen ajánlott az első világháború és a katonákkal kapcsolatos genealógia iránt érdeklődőknek, jó referenciaanyagként szolgál.

Nem alkalmas a Commonwealth War Graves Commissiont vagy a kapcsolódó témákat nem ismerő olvasók számára, zavart okozhat a témában újonnan járatosak számára.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Unending Vigil

Könyv tartalma:

Az első világháborúban egymillió-százezer férfi és nő vesztette életét a Brit Birodalom szolgálatában; a második világháborúban további hatszázezren hozták ugyanezt az áldozatot a Nemzetközösség minden részéből.

Az első világháborút, amely hivatásos hadseregek háborújaként kezdődött, nagyon hamarosan katonává vált egyszerű polgárok milliói vívták meg. Az elesetteket nem lehetett többé "egy gödörbe lapátolni... és így elfelejteni", ahogyan az Thackeray felháborodására Waterloónál történt, és 1917 májusában új szervezetet, a Birodalmi Hadisírbizottságot (Imperial War Graves Commission) alapították, hogy állandó gondozást biztosítson a síroknak és megemlékezést az eltűntekről.

A Véget nem érő virrasztás a Bizottság történetét meséli el - a nyugati fronton történt kezdetektől, egy rendkívüli ember erőfeszítéseivel, aki kitalálta és irányította a bizottságot, egészen a második világháború befejezéséig, valamint az azóta végzett munkájáról. Az 1960-ban Nemzetközösségi Háborús Sírbizottságnak átnevezett szervezet működése ma 140 országra terjed ki.

A Bizottság megbízásából kiváló építészek, szobrászok, mérnökök, kertészek és irodalmárok közösen terveztek olyan háborús temetőket és emlékműveket, amelyek talán ezer évig is megmaradnak. Mindkét háború után, gyakran nagy nehézségek árán és szörnyű körülmények között, a Bizottság munkatársai - és sok esetben maguk a halottak bajtársai is - azon fáradoztak, hogy megvalósítsák ezeket a terveket, a pusztulás és a borzalom színhelyeit a béke és a kísérteties szépség helyszíneivé változtatva. Rudyard Kipling szerint ez a feladat nagyobb volt, mint a fáraóké - "és ők csak a saját országukban dolgoztak". A Bizottság feladata az egész világra kiterjedt, és még mindig az.