Velence pénzügyi viperái: Alkimista pénz, mágikus fizika és bankügyek a középkorban és a reneszánszban

Olvasói vélemények

Joseph P. Farrell „A velencei pénzügyi viperák” című műve elgondolkodtató, és a történelem, a pénzügyek, a filozófia és a rejtett szándékok összetett kapcsolódási pontjait vizsgálja, különösen Velence befolyásával kapcsolatban. A könyv egy trilógia része, és olyan elbeszélést mutat be, amely a történelmi elemzést spekulatív összefüggésekkel vegyíti. Míg egyes olvasók értékelik Farrell mélységét és a múltba való betekintését, mások kihívást jelentenek számára spekulációinak és írói stílusának bizonyos aspektusai.

⬤ Mély történelmi meglátások és összefüggések, amelyek megkérdőjelezik a mainstream narratívákat.
⬤ Magával ragadó, detektívtörténet-szerű megközelítés az elveszett történelemhez.
⬤ Arra ösztönzi az olvasókat, hogy kritikusan gondolkodjanak a történelmi eseményekről és a pénzügyi rendszerekről.
⬤ Olyan összetett gondolatok karosszékbeli felfedezése, mint a topológiai metafora és az alkímiai elvek.
⬤ Megszólítja az összeesküvés-elméletek és alternatív nézőpontok iránt érdeklődőket.

⬤ Az írásmód nehézkes lehet, és tele van archaikus szókészlettel, ami nehézkessé teszi az olvasást.
⬤ Néhány filozófiai értekezés zavaró és túlságosan összetett lehet az olvasók számára.
⬤ Egyes spekulatív elemek, különösen a vallási témákról, egyes olvasók számára elvonhatják a figyelmet a fő tézisről.
⬤ A tárgymutató hiánya kihívássá teszi a konkrét információkra való hivatkozást.

(46 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Financial Vipers of Venice: Alchemical Money, Magical Physics, and Banking in the Middle Ages and Renaissance

Könyv tartalma:

Joseph P. Farrell Babilon bankárai című könyvének folytatásában a bankárok Mezopotámiából Rómán keresztül Velencébe költöztek. Ott manipulálták a pápákat és a rudak árát, érméket vágtak le, kifosztották Konstantinápolyt, elpusztították a rivális Firenzét, háborút vívtak, eretnekeket égettek, és elfojtották a pénzügyi felsőbbrendűségüket fenyegető rejtett titkokat... amíg Giordano Bruno és Kolumbusz Kristóf meg nem törte a bankárkartell ellenőrzését az információ és a rudak felett.

Elgondolkodhatunk azon - némi joggal -, hogy egy ilyen varázslatos középkori ügyekbe tett kirándulás hogyan világíthat rá a pénzügyekről, kereskedelemről, hitelről és adósságról világszerte folyó kortárs vitákra.

Amint azt ezeken az oldalakon látni fogjuk, a modern globális gazdaság, kötvényeivel, járadékokkal, váltókkal, alkímiai papírpénzzel, rúddal, bérrabszolgasággal, nemzeti adósságokkal, központi magánbankokkal, tőzsdeügynökségekkel és árutőzsdékkel bizonyos értelemben a középkorban kezdődött, mivel mindezek az intézmények eléggé érzékelhető és konkrét okok miatt akkoriban indultak el.

A vita középpontjában természetesen a pénz áll: mit és kit képvisel valójában? És hogyan sikerült tisztán metafizikai jelenségként kezdenie, amely mélyen kötődik a fizikai közeg kozmológiai, sőt topológiai és alkímiai metaforájához, majd átalakulnia a pénznek a pénzzel való felfogássá, és onnan ismét átalakulnia a hitel és az adósság tisztán metafizikai konstrukciójává, amelyet papírjegyekben jelölnek?