Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Venetian Born
A "Velencei születésű" egy történet a barátságról - egy valószínűtlen barátság két nagyon különböző, de nagyon hasonló nevű fiú között.
Piero Caesar Alberti, aki egy lidói tanyán nőtt fel, mielőtt egy isten háta mögötti kikötővárosba költöztették volna, hogy egy fogadóban dolgozzon, és Giulio Caesar Alberti, aki a második legmagasabb venezuelai osztályba született, és a hercegi palotában készül, hogy titkár-nagykövet legyen, ha nem is a Tízek titkára, mint az apja. Ezek valódi, hús-vér emberek voltak, olyanok, akik valóban léteztek abban a pontos időben, és pontosan azokon a helyeken éltek, tanultak vagy dolgoztak, amelyeket a szerző, Andy Burtis leír: Ő tudja, hiszen ugyanabban a malamoccói fogadóban szállt meg, amelyben Piero dolgozott, mielőtt Hollandiába és Amerikába hajózott e szereplők Bildungsroman-trilógiájának második és harmadik könyvében.
Kutatói, akik közül az egyik Princetonban doktorált velencei történelemből, a másik Padovában, aki a velencei Alberti családokra specializálódott, úgy keltettek életet az archívumokból, mint a tömör kőre dolgozó szobrászok. A maga részéről eléggé előttük maradt ahhoz, hogy kutatásukat irányítsa, főként azzal, amit Alan Hinds terjedelmes, velencei ügyekkel kapcsolatos "Állami iratok kalendáriuma" című kötetében talált, ahol említést talált Giulio családi helyzetéről Giulio apja bebörtönzésének idején. Képzeljük el, milyen izgatott volt, amikor kutatóitól megtudta, hogy azt találták, amit Giulio apjának jelleméről megtudott, amit remélt - hogy Andrea Albertit ugyanazok a tanúk állították be, mint a kor híres nemesét. Giulio apját éppen a híres követ, a Cavaliere Antonio Foscarini után, 1623-ban mentették fel a hazaárulás vádja alól. Az igazság valóban nem csak megszépítheti, hanem valóban felül is múlhatja a fikciót. És ez lehet valami, amire várni kell.
Most tegyük hozzá magának Velencének a varázsát, ahol mindez játszódik, amely soha nem lehet csak háttér, hanem a kövekhez hasonlóan kiált, mint ennek a regénynek a gyermekei, hogy lássuk és halljuk, és értékeljük: A Canal Grande, ahogyan Giulio családjának gondoliere, Romano közlekedik rajta, a hercegi palota a titkos kamrákkal, aranyozott termekkel és lépcsőházakkal, a nagy szalonok, mint a Consiglio Maggiore, ahová Giulio jár, és olyan kicsik, mint az, ahol Fiamo tanúskodik Mocenigo dózse fiának tárgyalásán, aki meggyilkolta Cecco egyetlen lányát, aki éppen bogyókat szedett, hogy elvigye őt. Nevetni Giulio komikus próbálkozásán, hogy titkári képzése részeként jegyzeteket készítsen mindarról, amit a szenátusban tanácskoztak.
Valóban, az intrika valósággal árad a minden szót halló oroszlánfejekkel szegélyezett falakból. Képzeljük el a napfelkeltét a lagúnán, amelyet Piero látott, amikor munkába menet Giobbo bácsi terményhajóján utazott. Képzeljék el a hatalmas Arsenale-t a kilencéves Piero szemszögéből, aki úgy döntött, hogy a hajó ácsa és fugázója lesz. Képzelje el a Rialtót, ahol Giobbo leadja a Lidón a terményeket, mielőtt felmegy a San Marco bazilika szarufáira, hogy meghallgassa a nagy Monteverdit, amint gyakorlóüléseit vezényli, és hegedűn aposztrofálja azokat a dallamokat.
Lapozgass a lapok között, hogy képeket találj Velence palotáiról, például a Fondaco dei Turchivá alakított középkori kastélyról, ahol Giulio a könyvelést végzi aljas nagybátyjának, hogy megtanulja a keleti kereskedelmet, és találkozik a vad szemű török fiúval, akit "Ji"-nek becéznek a dzsihádista miatt, akiről mindig beszél otthon az "iszlámbol". És persze mindig ott vannak a tömlöcök, ahol az egyes fiúk családtagjai kötnek ki, és ahol Piero üzeneteket küldözget azoknak, akik oly izgatottan várnak valami hírre, bármilyen hírre..... Végül fedezze fel, milyen értéket képvisel a világ számára Velence, amelynek jelleme oly gyakran háttérbe szorul a romantikus és álruhás történetekben. Ismerje meg, mi tette Velencét nem csupán oligarchiává, hanem elég erős köztársasággá ahhoz, hogy szabadságával, hosszú életével és iparával olyan országokat inspiráljon, mint Anglia, Hollandia, Franciaország, sőt még Amerikát is.
