Olvasói vélemények
Összegzés:Danielle Ofri könyve, a „Véletlen megállapítások”, egy gyűjtemény, amely orvosként szerzett tapasztalatait tükrözi, és a betegekkel való interakcióira, valamint az orvoslás összetettségére összpontosít. Az elbeszélések a meghatótól a humorosig terjednek, bemutatva együttérzését és a betegek valódi bevonására való törekvését. Az olvasók nagyra értékelik írói stílusát és azt a mélységet, amelyet történeteibe belevisz, így a kötet ajánlott olvasmány azoknak, akik az orvosi hivatásban dolgoznak vagy azt fontolgatják, bár egyes kritikák megjegyzik, hogy hajlamos az öndicséretre.
Előnyök:⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely egyensúlyt teremt az orvosi részletek és a személyes beteginterakciók között.
⬤ Intim és együttérző képet nyújt az orvos-beteg kapcsolatról.
⬤ Jól megírt és laikusok számára is könnyen olvasható.
⬤ Rövid szakaszokban olvasható, így könnyen hozzáférhető.
⬤ Reményt és inspirációt nyújt az orvostanhallgatók és a szakemberek számára.
⬤ Hatékonyan kezeli a betegek tüneteinek kulturális és nyelvi különbségeit.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a szerző bizonyos fokú önhittséget mutat.
⬤ Hiányoznak a téves diagnózisok vagy hibák megvitatása, amelyek még inkább emberszámba vehetnék a szerzőt.
⬤ Egyes részek túl hamar véget érnek, és az olvasónak többre van szüksége.
(37 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Incidental Findings: Lessons from My Patients in the Art of Medicine
Könyv tartalma:
A Singular Intimacies című könyvében, amely a New England Journal of Medicine szerint „az orvossá válás és az orvoslét lényegét” ragadja meg, Danielle Ofri a nagyvárosi orvoslás hektikus, állandó kihívásokkal teli világába kalauzol bennünket.
A Véletlen leletekben befejezte a képzését, és a gyakorlaton keresztül tanulja meg, hogyan válhat még kerekebb gyógyítóvá. A könyv egy drámai történettel kezdődik, amelyben Dr.
Ofrira fordult a kocka: le kellett dobnia a drága fehér köpenyt és a megbízóleveleket, amelyekért oly keményen megdolgozott, és betegként kellett belépnie a saját kórházába. Megtapasztalja a hosszú tű valódi „enyhe szúrását és nyomását”, valamint a betolakodás és a pánik nagyon is valós érzését, amely rutinszerűen látogatja meg a betegeit. E tizenöt egymásba fonódó történet között szerepel az 'Élő végrendelet', amelyben dr.
Ofri egy olyan férfit kezel, aki elvesztette az élni akarását, és ő is veszélyesen közel kerül ahhoz a következtetéshez, hogy nincs miért élnie; „Közös alap”, amelyben egy beteg nehéz döntése az abortuszról rávilágít az orvos és a beteg sebezhetőségére; „Pattanások”, amelyben egy olyan beteggel szembesül, akinek fizikai és érzelmi bántalmazását nem tudja meggyógyítani, így kénytelen megelégedni azzal, hogy azt az egyet kezelje, amit tud, a páciense legkisebb problémáját; és végül egy lenyűgöző zárófejezet, „A szakma eszközei”, amelyben dr. Ofri érintése az utolsó egy nő hosszú életében.
